Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
113113 A kapcsolatok főbb állomásai hogy egy esetleges nukleáris háború az Egyesült Államok ellen megnyerhetetlen, ebből is következett a békés egymás mellett élés politikája. Az új külpolitikai irány nemcsak a két nagyhatalom, hanem a Szovjetunió és más szocialista országok közötti kapcsolatban is megmutatkozott, így lépéseket tettek a Jugoszláviával való kapcsolatfelvételre is.525 Molotov 1953. június 6-án közölte Dragoje Djurić-tyal, a moszkvai jugoszláv ügyvivővel, hogy elérkezettnek látják az időt egy szovjet–jugoszláv követcserére. 526 Vaszilij Valjkov belgrádi szovjet nagykövet július 21-én érkezett Belgrádba, a leendő moszkvai jugoszláv nagykövet, Dobrivoje Vidić azonban csak szeptember végén érkezett Moszkvába.527 Belgrád azonban óvatos volt, a közeledés időzítését úgy értelmezte, hogy a szovjet vezetés éket akar verni Jugoszlávia és a nyugati hatalmak közé, és ahogy Tito fogalmazott június 14-én, „a követcsere nem jelent fejlődést a két állam kapcsolatában.”528 A délszláv állam 1954-ig kettős politikát folytatott, azonban mint ismeretes, Tito végül a harmadik út , az elnemkötelezettség politikáját választotta a későbbiekben. A Nyugathoz való közeledést jelentette, hogy 1953. február 28-án létrejött egy gazdasági, technikai, kulturális együttmű ködés két NATO-tagállam, Görögország és Törökország, illetve Jugoszlávia között, amely 1954. augusztus 9-én katonai szövetséggé alakult, bár nem volt hosszú életű.529 Trieszt hovatartozásának kérdése sem dőlt még el 1953-ban, azonban a helyzet egyre feszültebbé vált és megoldásra várt. Ez szintén arra sarkallta Belgrádot, hogy a nyugati hatalmakkal fejlődő viszonyát folytassa. 1954. október 5-én azonban Londonban Jugoszlávia számára kedvezőtlenül döntöttek a város felosztásáról és a jugoszláv– olasz határvonalról. Másfelől azonban Titónak nem állt érdekében a rossz viszony fenntartása a Szovjetunióval, mivel – bár jelentős segélyeket kaptak főleg az Egyesült Államoktól – Jugoszlávia szocialista ország maradt, és nem is akart nyugati függésbe kerülni.530 1954-re Jugoszlávia nemzetközi 525 Uo. 282‒283. 526 Rajak, Svetozar: Yugoslav ‒ Soviet Relations ... i. m. 49. 527 Uo. 53. 528 Uo. 51. 529 A Balkán-paktumról részletesen lásd Terzić, Milan: Tito i Balkanski pakt, In: Spoljna politika Jugoslavije, 1950‒ 1961 . Főszerkesztő: Selinić, Slobodan. Beograd, Institut za noviju istoriju Srbije, 2008, 573‒ 586, továbbá Kelkitli, Fatma Asli: Sovietunion’s Balkan Opening During the Khrushchev Period: Attempts to Restore Relations with Turkey, Yugoslavia and Greece, Ankara Üniversitesi SBF Dergisi, 73/4, 2018, 1183, online: https://dergipark.org.tr utolsó letöltés 2021. 01. 10. 530 Juhász József: A titói Jugoszlávia első évtizede ... i. m. 20.
