Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
114 Kényszerpályák és külön utak 114 A kapcsolatok főbb állomásai helyzete megváltozott az 1948-as állapothoz képest, Sztálin halálával már nem vetült a délszláv államra egy esetleges katonai támadás árnyéka. 1954. június 22-én meglepetésként érte Titót és körét Hruscsov levele, amelyben egy jugoszláv‒ szovjet vezetői találkozót javasolt, aminek kere tében a nézeteltérés fő okait vitatnák meg.531 A délszláv politikusok attól tartottak, hogy a levél csak egy újabb szovjet taktika része, és amennyiben válaszolnak rá, azt Moszkva nyilvánosságra hozza, ezzel aláásva Jugoszlávia nemzetközi megítélését.532 Az, hogy a levélre Tito csupán augusztus 11-én válaszolt, jól példázza a délszláv állam megváltozott helyzetét a szovjet– jugoszláv konfliktusban. A levélben Tito kitért a jugoszláv–szovjet csúcsta lálkozóra tett javaslat elől, és azt ajánlotta, hogy a kétoldalú kapcsolatokat illetően lassan, lépésről lépésre haladjanak. A vezetői szintű találkozó azonban szükséges volt az államközi kapcsolatok helyreállításához, ennek alapjait a levélváltás lehetővé is tette. Hruscsov belgrádi látogatására – amelyet a szakirodalom találóan Canossa-járásként emleget – 1955. május 27. és június 2. között került sor. Már a zimonyi reptéren elmondott beszéde előrevetítette, hogy a két ország vezetői között még ideológiai szakadék tátong. Hruscsov a viszony 1948-as megromlásáért Beriját és helyettesét, Viktor Szemjovics Abakumovot tette felelőssé, illetve a meglevő ideológiai különbségeket kisebbnek igyekezett beállítani a valósnál.533 Beszédét követően Titót kérte a mikrofonhoz, hogy mondja el beszédét, ő azonban a várakozó autók felé indult.534 A találkozó időben közel esett a Varsói Szerződés (május 14.), illetve az osztrák államszerződés (május 15.) megkötéséhez. Az Egyesült Államok hírszerzése június eleji értékelése szerint Hruscsov látogatásával a szovjetek egyrészt – az osztrák szerződés mellett – bizonyítani szerették volna, hogy megváltozott a külpolitikájuk, továbbá meg szerették volna szerezni Jugoszlávia támogatását a Varsói Szerződéshez. A találkozót összességében nem értékelték sikeresnek szovjet részről, mivel a delegáció hamis prekoncepciókkal érkezett Belgrádba, úgy hitték, a délszláv államot visszavezethetik a Szovjetunió szárnyai alá. A jugoszlávok célja a találkozóval elsődlegesen a formális elismertetése volt annak, hogy hamis vádak alapján izolálták 531 Rajak, Svetozar: New Evidence from the Former Yugoslav Archives. Cold War International History Project Bulletin, 12/13. szám, 2001, 319 ‒ 320. online: https://www.wilsoncenter.org, utolsó letöltés: 2021. 02. 01. 532 Uo. 315. 533 Vukman Péter: „Harcban Tito és Rankovics klikkje ellen” ... i. m. 179. 534 CIA-RDP80S01540R006600090043-9, Yugoslav‒Soviet meeting, jelentés, 1955. június 6. online: foia.cia.gov
