Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
Bevezetés
17 Bevezetés 1989 késő tavaszára az előzetes egyeztető tárgyalások során az MSZMP és a vele szemben tömörült ellenzéki szervezetek között kialakult az átmenet konstrukciója, a Nemzeti Kerekasztal. Ebben a folyamatban oldódott fel az állampárt, az MSZMP egyeduralmát biztosító legfontosabb hatalmi eszközeit a tárgyalási folyamat során fokozatosan adta fel. A hatalmi játszma Nagy Imre újratemetésével érkezett el a döntő pilla natához. Az MSZMP egysége ekkor már csak egy mesterségesen életben tartott illúzió volt. A párttagok ezrével léptek ki. Csak az elnökségen belül legalább három egymástól jól elkülöníthető politikai irányultság volt jelen. Pozsgay Imre és Nyers Rezső a pártvezetés ún. reformszárnyának jelentős személyiségei egymástól is igen távol álló politikai áramlatokban voltak érdekeltek. Az MSZMP hasadásának, szétválásának metszésvonala azonban ekkor még a Grósz-féle hatalmi centrum és a retrográd posztsztálinista irányzatok mentén helyezkedett el. Utóbbiak az 1989. októberi kongresszuson diszkreditált vonulattá váltak. A XIV. MSZMP kongresszusnak induló politikai esemény egy új párt megalakításáról döntött, létrehozták a Magyar Szocialista Pártot. Az MSZP vezetése sem volt politikailag egységes. Meghatározónak tekinthető vezetői többségükben a kései pártállam irányítói voltak. Megfogalmaztak ugyan marxista értékeket, de elhatárolódtak a forradalmi bolsevik gyökerektől. Lényegében megtagad tak egy hetven évre visszanyúló ideológiai „hagyo mányt”, és a nyugati szociáldemokrácia, az európai baloldal magyarországi képviselőjeként mutatkoztak be, mint politikai párt. A nemzetközi és magyarországi folyamatok 1989−1990-es végkifejlete alapján történetileg nehezen vonható kétségbe, hogy rendszer váltás történt . Új világrend és új magyar állam rend alakult, pontosabban kezdett kialakulni. Érvényre jutottak a történelem helyreállítási törekvései, legalábbis, ha figyelembe vesszük vagy észrevesszük az „új” dolgok természetét, mibenlétét. Amire gondolkodásunkban történetileg rendszervál tásként tekintünk, összefüggő folyamatok, ezáltal lényegében egy nagy összetett folyamat következménye, illetve eredménye. Az egy nagy összetett folyamatot elképzelésem szerint tehát több folyamat alkotja, amelyek külön-külön rendszerváltozás okként értelmez hetők. A közgondolkodásban, de még a tudományos munkákban, elemzésekben is érvényesül a fogalmak előbb-utóbb pontatlan, nem konzekvens alkalmazása. A jelenség oka, hogy nem alakult ki egyetértés a szakszókincs elemeiről, s ezáltal a különböző kifejezések jelenthetnek egyes politikai-érzületi vagy gondolkodói körök höz való tartozást, vagy egyszerűen
