Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
1956, TÖBBPÁRTRENDSZER, SZOCIALIZMUS - Legitimációs kényszerek
148 Hatalomtechnika a pártállam végóráiban 3. 1956, többpártrendszer, szocializmus M. Kiss Sándor szerint a megtorlást, illetve annak okait tekintve jelent 1956 választóvonalat. Mint írja: „ Ötvenhat törekvései a társadalom kis kivételétől eltekintve egységbe fogták a nemzetet. A cél a függetlenség visszaszerzése, a félelem nélküli élet biztosítása s a polgári jogok gyakorlása volt. Azokkal szemben gyakorolta az állam a megtorló erejét, akik e célok érdekében fegyvert fogtak, illetve különböző módon tevékenykedtek. S ez a cél nem a demokratikus szocializmus, hanem a polgári társadalom felépítése volt. A kádári állam ezt a tevékenységet torolta meg. 1989-ben a társadalom igazságtevő vágya összefonódott a politikai küzdelmekkel, s mindez olyan időszakban történt, amelyben az elmélyült kutatást igénylő kérdések az érdeklődés homlokterébe kerültek.”306 Ez utóbbi gondolata rendkívül lényeglátó módon ragadja meg az 1989 januárjában „robbanó” és hosszan elhúzódó, hatalmon belüli és kívüli diskurzusokat. Az akkor újólag kialakuló történelmi diskurzusok következtében deval válódó Berecz János 1988 novemberében a történelmi tanulságokról szóló vitákkal kapcsolatban kifejtette, hogy szükséges elhatárolni: mi erősíti a pártot és mitől kell a pártnak elhatárolódnia. 1956-ról és az azt követő időszakról a következőket mondta: „A tragikus helyzetből való kiemelkedés is a megújulás követelményeire és erőire alapozódhatott. Az új politikai vezetés felszámolta a fegyveres ellenforradalmat, szakított a bűnökkel és súlyos hibákkal terhelt politikával, vállalta a nemzeti önbecsülés helyreállítását, a szocializmus építésének folytatását. Kiemelkedő érdeme az újjáalakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezérkarának, hogy politikájának kidolgozása és megvalósítása során arra a demokratikus tömegmozgalomra támaszkodott, mely 1953 nyara óta, így még 1956 októberében is egyre erőteljesebben fogalmazta meg és követelte a bűnök felszámolását, a jogos igények teljesítését. Ez lényegében a forradalmi megújulás talaját jelentette. [...] A kérdés csak az, hogy ma elég bátrak vagyunk-e a radikális önvizsgálatban, saját gyengéink elmarasztalásában és a reform szükségességének nemcsak elismerésében, hanem gyakorlati megvalósításában!” 307 Berecz János a dolgok számbavételét a „nemzeti összefogás” egyik alappilléreként definiálta. Elemezve megfogalmazását, a sorok mögött 306 M. Kiss Sándor: Közelítések. 1956. Tanulmányok, esszék, előadások. Budapest, Kairosz Kiadó, 2011. 254−255. 307 MNL OL M-KS 288. f. 11 cs. 4455 ő. e . Berecz János: A belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól (előadói beszéd).
