Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
1956, TÖBBPÁRTRENDSZER, SZOCIALIZMUS - Legitimációs kényszerek
149 Legitimációs kényszerek egyértelműen érzékelhető, hogy magát 1956. október 23-át, egyáltalán azokat a napokat, amiket forradalomnak tekintünk, egyszerűen figyelmen kívül hagyja az értelmezés, az ellenforradalmi tétel miatt félreérthetetlen hiátust teremtve a párt által görcsösen megalkotni kívánt történelmi kontinuitás vonalán. Azonban az a néhány nap, a hatalmon kívüli ellenzék politikai erői által az elfojtott társadalmi igazságérzet talaján egyre világosabbá tette a politikai vezetése számára a kérdés megoldásának, vagyis a hiátus kitöltésének szükségességét. Berecz addigra számos alkalommal exponálta magát az ellenforradalmi tétel mellett. A párt ideológusi szerepét betöltő KB-titkárt szerepvállalásai röghöz kötötték a későbbiekre nézve. Egy, a párt részéről újrafogalmazott értelmezés képviseletére tehát alkalmatlanná vált. 308 Mindeközben azonban az 1988 nyarán kiküldött Történelmi Albizottság már a párt történelmi útjának feldolgozásán és értékelésén dolgozott. A csoport munkája − a társadalmi szervezetekkel akkor már hivatalos kormányzati feladatként is (nem mellékesen jó) kapcsolatokat ápoló − Pozsgay Imre politikai felügyelete alá tartozott. Az 1988. december 15-i KB ülésen Fejti György − aki, adminisztratív helyett az új jogszabályok kidolgozásáért felelős KB-titkári minőséget nyert − az alábbiakat közölte a jelenlévőkkel: „Egy meglehetősen nehéz és politikailag kényes kérdésben kell szóbeli előterjesztéssel élnem és közösen álláspontot kialakítani ebben. A kérdés a következő: az 1956-os ellenforradalmi cselekményekben résztvevő és emiatt halálraítélt és kivégzett személyek hozzátartozói közül a közelmúltban többen, közöttük Nagy Imre lánya 309 is, 308 A politikai stratégia 1986-ban, a harmincadik évforduló alkalmával sem változott. Az évforduló felelőse és a párt nyilvánosság előtti arca Berecz János volt. Ő már a ’81-es évforduló levezénylésében is fontos szerepet játszott. 1985-től az ideológiáért felelős KB-titkárként ’56 kérdésének illetékesévé nőtte ki magát. Az évforduló megemlékezései tematikájában, célkitűzéseiben, kommunikációs stratégiájában teljesen megegyeztek az öt évvel korábbi alapelvekkel, azzal a különbséggel, hogy több hasábon, nagyobb műsoridőben, nagyobb hangerővel szólt. 1986-ban azonban, Gorbacsov színrelépése után és az ellenzéki mozgalmak, csoportosulások egyre körvonalazottabb tevékenysége mellett már nem ugyanazt a kihívást jelentette 1956 témájával kilépni a társadalom elé, mint amit 1981-ben. Szekér – Riba i. m. 2014, 34. 309 Nagy Erzsébet (1927−2008): Nagy Imre lánya, Vészi János felesége. Újságíró, műfordító, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapítója és vezetője, az édesapja emlékét őrző Nagy
