M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
91 Zinner Tibor: Munkások és parasztok Csupán a népköztársaság elleni bűntettek elkövetéséért már felelősségre vontak 1958. október 1-jéig 16 798 személyt, a polgári bíróságok 14 248 főt rendes, 955 személyt gyorsított vagy népbírósági eljárásban, a katonai bíróságok pedig 1216 személyt rendes, 379 főt pedig rögtönbíráskodás során.82 Ezek tények, miként az is, hogy a belügyi tárca vérlázító adatot tartalmazó jelentést terjesztett elő, fátylat borítva a múltra. Itt részleteiben ki sem térve arra, hogy a „megtévedt dolgozó” fogalom miként és miért vált hatályossá a büntetőeljárások során. Azért, mert az elítéltek társadalmi összetételének vizsgálata a napnál is világosabbá tette azt, hogy közöttük a munkások és parasztok óriási arányban vannak, ők voltak ’56 motorjai, őket hurcolták meg, az „ellenforradalmár” címkét rájuk aggatva. Ebben a történelmi keretben kell megérteni azt, hogy mi történt Vácott 1960. április 7-étől, érdemben kb. április 9-én délig. A szabadulási várakozások az elítéltek körében ez alkalommal főként az ország német nemzetiszocialistáktól és honi csatlósaiktól történt megszabadításának tizenötödik évfordulójához kötődtek, amit egynémelyek az őrszemélyzet közül is sugalmaztak az elítélteknek. Tudottak voltak körükben a korábbi gyakorlat alapján egyfelől az ismert okokkal magyarázható ’53-as, valamint az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc századik, valamint a náciktól történt megszabadulás ötödik és tizedik évfordulója emlékére ismertté vált kegyelmi intézkedések. Másfelől azért is reménykedtek, mert az előző évben, a részleges közkegyelem során 1610 ’56-os, politikai jellegű bűntett elkövetése miatt elmarasztalt ember szabadult. Ez alkalommal azonban számuk jóval kevesebb, mindössze 503 lett.83 A kegyelmi intézkedés folyamatában készült a Belügyminisztérium Büntetésvégrehajtási Parancsnokságának korabéli jelentése, mely szerint 401 személy szabadult 1960. április 12-ig, május végéig pedig valamennyi internáltat szabadlábra helyezték.84 Az utóbb, már citált 1965. nyári jelentés szerint végül 593 börtönbünte tését töltő elítélt, míg a javító-nevelő munkára marasztaltak közül 2301 szabadult. 85 82 Feljegyzés Marosán elvtárs részére az ellenforradalmi büntetőügyekről. (1958. 10. 09.). MNL OL M-KS 288. f. 30/1958. 11. ő. e. 113–119. In: Zinner i. m. 2001, 436. 83 A törvénysértő pereket felülvizsgáló Tényfeltáró Kormánybizottság Történész Albizottságának elnöke, Zinner Tibor számára a Belügyminisztérium Állambiztonsági Operatív Nyilvántartója által közölt 1990 tavaszi adat. Sipos Levente szerint „körülbelül 500 1956-os politikai fogoly részesült kegyelemben”. Sipos i. m. 2012, Az 1963-as..., 175. 84 Sipos i. m. 2012, Részleges közkegyelem..., [832–835.] 833–834. Az 1960. április 12-i jelentést utóbb újabbak követték, amelyek több mint 60, folyamatban lévő kegyelmi eljárásról tájékoztattak. Ez az együttes, félezerhez közelítő adat az 1989-es belügyi tájékoztatásban közölt számot nem kérdőjelezi meg. Az 1953 nyári megszüntetés után újból bevezetett internálás során, 1957–1960 között 12 479 személy volt eltérő ideig őrizetben Tökölön vagy Kistarcsán. 85 Mikó i. m. 2016, 144.; Dr. Ságvári Magda osztályvezető feljegyzése (1965. 06. 18.). MNL OL XIX-E-l-z Igazságügyi Minisztérium, TÜK iratok; Sipos i. m. 2012, Részleges közkegyelem... 834. Az itt közölt
