M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
90 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak aki nem véletlenül vetette papírra azt, hogy „fasiszta diktatúra” uralkodott volna el, ha győz „az ellenforradalom”. Miután a hatalom a „megtévedtekkel” szemben kezdetben még nem, de 1957 májusától, amikor szembesült a helyzettel, már másfajta mércét alkalmazott, nem maradt más hátra, mint azon tétel megfogalmazása, hogy az „ellenforradalom” osztályidegenek, fasiszták műve volt, akikkel szemben mindenkor kíméletlen megtorlásnak van helye. Ezzel szemben, talán érezve, hogy az előterjesztésben több a rémhír, mint amiről valójában tényekkel bír a belügyi tárca, a feladatok között már az szerepelt, hogy „a háborús és népellenes, valamint az ellenforradalmi bűncselekményekért a felelősségre vonást a párt határozatai és a törvényes előírások alapján egyértelműen befejezettnek kell tekinteni”. Ám azért nehogy munkanélkülivé váljon a mérhetetlenül felduzzasztott állomány, „a BM szerveinek továbbra is feladata – nem nyílt eszközökkel – dokumentálni minden főbenjáró bűncselekményt, az azt elkövetőket a legveszélyesebb kategóriába sorolni”. Ez pedig operatív eszközökkel: egyfelől technikával, másfelől ügynökökkel lehetséges. Sőt, további kiskaput is kapott a Belügyminisztérium: „azokban az esetekben, amikor különösen súlyos ellenforradalmi bűncselekmények elkövetőit derítenek fel [ sic! ], velük szemben egyéni elbírálás alapján kell intézkedést foganatosítani”.78 A belügyi tárca előter jesztésében 7360 ’56 miatt elítéltet említett, akik közül még 279 volt elítéltként őrizetes 1960 júniusában.79 A vitában felszólaló Kiss Károly szerint ugyan akkor „köztudomású, hogy hazánkban a belső reakció az ellenforradalom után hatalmas csapásokat kapott”.80 Az MSZMP KB Adminisztratív Osztályának osztály vezetője, Kaszás Ferenc és a belügyi tárcától Biszku első helyettese, Földes László által aláírt, Marosán György és Biszku által is támogatott jelentés ugyancsak élénk vitáján Kádár nem volt jelen. Szerencséje volt, mert a közölt adatok egy hazugsághalmazt takartak. Mit mutattak az elítéltekre vonatkozó adatok a megtorlás kezdetétől az esztendő végéig? Szabadságvesztésre ítéltek 16 195 személyt, közülük államrend elleni szervezkedésért 4223, lázadás, hazaárulás és kémkedés elkövetéséért 32, izgatásért 4750, termelőszövetkezetek elleni izgatásért 354, fegyverrejtegetésért 2344, tiltott határátlépésért 4504, háborús és népellenes bűntettért 60, egyéb népköztársaság elleni bűncselekmény elkövetéséért 38 személyt. Éves bontásban 1957-ben 5524, 1958-ban 7053, 1959-ben 2300, 1960-ban 1318 személyt. 81 78 Az MSZMP PB határozata a „belső reakció elleni harc” néhány kérdéséről (1960. 06. 21.). MNL OL M-KS 288. f. 5/188. ő. e. 46–54. 79 A Belügyminisztérium és az MSZMP KB Adminisztratív Osztály jelentése a Politikai Bizottságnak a belső reakció elleni harc néhány kérdéséről (1960. 06. 15.). Uo. 73. 80 Kiss Károly: Felszólalás az MSZMP PB ülésének vitája során (1960. 06. 21.). Uo. 31. 81 Zinner Tibor: A kádári megtorlás rendszere. Budapest, Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, 2001, 438.; Kahler Frigyes: Joghalál Magyarországon, 1945–1989 . Budapest, Zrínyi, 1993, 96–97.
