M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
398 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár vármegye Turzófalva96 területére. Az emigráció számos vezetője reménykedett abban, hogy Magyarországon forradalmi mozgalmat robbant ki a Klapka-légió megjelenése, a társadalom azonban ekkor sem reagált a forradalomban bízó politikai és katonai vezetők elképzelése szerint. A légió – a császári haderőtől körülvéve – távozott a Habsburg-birodalom területéről. Az ország lakossága valójában békét és gyarapodást remélve a Deák Ferenc vezette politikai erők kiegyezési törekvéseit támogatta. Szorosan kapcsolódik e kérdéskörhöz a magyar szabadság külföldi hatalmak segítségével történő kivívásához kapcsolódó elképzelések bukása is. A forradalmat megélt lakosság körében – nem kevésbé a fegyveresen küzdők soraiban – általános volt az a hit, hogy az ENSZ, az USA és a nyugati nagyhatalmak Magyarország segítségére sietnek, és nem hagyják az országot a szovjet birodalom martalékául. A fegyveres csoportok közül sokan azért áldozták életüket, hogy néhány napi kitartó ellenállás után megérkeznek az ENSZ békefenntartó katonái. A véráldozatokkal is járó bizakodás meghiúsulásának tapasztalása óriási csapás volt, és megrendítette a nyugati világ iránti bizalmat. Ma már jól tudjuk, hogy az USA vezető erői nem kívánták megváltoztatni a jaltai világrendet, s ezért senki nem kockáztatott egy háborús konfliktust a Szovjetunióval. A magyar történelemben rendszeresen visszatérő mintázat, hogy a nagyhatalmak államérdeke felülírja azokat az ígéreteket is, amelyek a magyar ügyben reményt keltettek. II. Rákóczi Ferenc mozgalma esetében a francia segítségben bízó fejedelem rövid időn belül ellehetetlenült amikor a francia érdekek a Habsburg-házzal történő béke felé orientálták XIV. Lajos királyt. 97 Az 1848-as emigráció kétszer is részese volt ilyen csalatkozásnak. Először az 1859-es itáliai háborúban, amikor is III. Napóleon98 a solferinói győzelem után Villafrancában fegyverszünetet kötött Ferenc Józseffel, és semmisnek tekintette a Kossuth Lajosnak és a Magyar Nemzeti Igazgatóságnak99 tett ígéreteit. Hasonlóan hagyta cserben a magyar ügyet saját hatalmi érdekei miatt Bismarck porosz miniszterelnök az 1866. évi osztrák–porosz–olasz háborúban. A königgrätzi csata (1866. július 3.) után megkötött prágai béke (1866. augusztus 30.) után a Klapka-légiót szeptember 30-án hivatalosan feloszlatták, és többet szó sem esett a magyar ügy támogatásáról. Szekfű Gyula találó megfogalmazása szerint Bismarck „kifacsart citromként eldobta a magyarokat, akár csak korábban Napóleon és az olaszok”. 100 96 Ma: Turzovka Szlovákiában. 97 XIV. Lajos (1638–1715): francia király, a „Napkirály”. 1843 és 1915 között uralkodott. 98 III. Napóleon (1808–1873): francia császár, 1852 és 1870 között uralkodott. 99 1859-ben az emigráció legfontosabb szerveként alapított, kormányként megjelenő szerveződés. Kossuth Lajos, Teleki László és Klapka György alapította. 100 Hóman Bálint – Szekfű Gyula: Magyar történet V. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1936, 464.
