M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
369 Kahler Frigyes: Ellenszélben Arra nézve, milyen adatok alapozták meg Kádár kiválasztását az ellenkormány élére Hruscsov és a Politbüró döntéshozói számára, nincsenek írott források. Tény, hogy Kádár nem tartozott a magyar kommunisták moszkovita csoportjához, így közvetlen tapasztalatok aligha álltak rendelkezésre. Tény az is, hogy Kádár megszavazta a többpártrendszer visszaállítását, s ez elégséges lehetett volna a szovjet bizalomvesztéshez. Hogy mégsem ez történt, erre a magyarázatot Kádártól tudjuk meg. Mint egyik Ideiglenes Intéző Bizottság (IIB) ülésen elmondta, a forradalom kezdetétől „gyakran tanácskoztam a szovjet elvtársakkal is ezekről a kérdésekről a nehézségekről, ők is megkérdezték a véleményemet, és én abban a szituációban, amikor dönteni kellett, hogy elfogadjuk-e a többpártrendszert, megmondtam, hogy az a benyomásom, ha így megy tovább, ez az ellentmondás megöl bennünket...”6 Kádár tehát a forradalom kezdetétől a szovjet vezetés embere volt: kiválasztását bizonnyal az a mindenek felett álló hűség alapozta meg, amelyet a Szovjetunió iránt tanúsított. Miközben a szovjet haderő megkezdte hadműveletét – mint Georgij Zsukov jelentette – „a rend megteremtésére és a népi demokratikus hatalom helyreállítására”, Kádár János és Münnich Ferenc a Politbüró három tagjával csak Szolnokig jutott el. Az első Kádár-kormány nyolc tagjából csak négyen – Kádár, Münnich, Apró Antal és Kossa István – voltak jelen Szolnokon. Marosán György és Dögei Imre csak a rádióból értesült kormánytagságáról, Rónai Sándor és Horváth Imre neve még később bukkant fel. A bejelentett hatalomátvétel természetesen korántsem jelentette, hogy Kádár ellenkormánya ténylegesen birtokolta Magyarországot, s még kevésbé, hogy a lakosság támogatását is élvezte volna. Jogilag továbbra is az országlakosok által támogatott Nagy Imre kormánya maradt Magyarország törvényes végrehajtó hatalma. Az országban nem volt olyan legitim szervezet, amely a magát „forradalmi munkás-parasztként” meghatározó Kádár-kormányt ismerte volna el. Valójában kormányalakítás sem történt . Kádár erről évekkel később úgy emléke zett: „Született valamikor az a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amelynek akkor bizonyos helyzetben 8 minisztere volt összesen. És ez részben nem teljesen alkotmányos formák között született, hanem részben személyes találkozás, részben telefon útján.” 7 Kádár persze nem az erőszakos hatalomátvételre gondolt, hanem arra, hogy egyes kormánytagokkal csak telefonon tudtak kapcsolatot létesíteni. Azon a közjogi szabályon, hogy a korábbi kormányt nem mentette fel senki – s az le sem 6 Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. november 11-i ülésének jegyzőkönyve. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 11. – 1957. január 14. Szerk. Balogh Sándor – Némethné Vágyi Karola – Sipos Levente. Budapest, Intera, 1993, [25–60.] 25–26. 7 Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltár (OL) 28. fond. 30. ő. e. 1–4. 25.
