M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
370 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár mondott –, mindenki túltette magát, amikor november 7-én végre Dobi István az Elnöki Tanács elnöke „kinevezte” a Kádár-kormányt. Jurij Andropov követ jelentéséből pedig tudjuk: „azt követően, hogy csapataink bevonultak Budapestre sikerült kapcsolatot teremtenünk Dobi, Rónai, Kristóf [István], Pongrácz [Kálmán] és más elvtársakkal. Valamennyien a helyszínen tartózkodtak, amikor a csapataink megszállták a Parlament épületét. Dobi és Rónai azt mondták, hogy ők és a többi elvtársa szeretnének azonnal munkához látni, de nem merik ezt megtenni, mert nem tudják mivel kezdjék, s félnek, hogy hibákat találnak elkövetni. Kádárral Apróval és Münnichhel nincs kapcsolatunk. A kapcsolathiány általában erősen éreztette hatását barátainknál.” 8 A többé-kevésbé jól szervezett sztrájkokban részt vevők nagy száma is kézzel foghatóvá tette a munkástanácsok támogatottságát és a Kádár-kormánnyal való szembenállást. „A munkástanácsok a forradalom katonai megtörése után olyan, a lakosság döntő többsége által legitimnek tartott, demokratikus elveken felépülő népi szervek voltak, amelyek a társadalom többségének akaratát testesítették meg. Valójában túlléptek azon a határon is, amelyet a munkásság politikai akaratát kifejező testületek rendszerében lehet azonosítani. A munkástanácsok a forradalom második szakaszában a nemzeti akaratot és a nemzeti érdekek védelmét vállalták, és – erejükhöz képest – küzdöttek érte. Ezért képezhettek a kádári hatalommal szemben valóságos hatalmi központot” – állapítottuk meg M. Kiss Sándorral9 a Kinek a forradalma? c. kötetünkben. 10 A nyugati szocialisták is hasonlóan látták a munkástanácsok szerepét. Bill Lomax a munkástanácsokban „a forradalom motorját és irányítóit” tisztelte. 11 Így értékelte és a kibontakozás lehetséges formáját látta a munkástanácsokban Nagy Imre is, szemben Kádárral, aki a december 2-i Ideiglenes Központi Bizottság-i (IKB) ülésen így fogalmazott: „A kettős hatalom kérdése. Itt se sokat kell kerülgetni a dolgot. Bizony van. Vannak olyan törekvések, hogy a kettős hatalom az ő hatalmukká váljon. A kettős hatalom kérdésénél felmerül az osztályjelleg meghatározása. A másik hatalom a burzsoázia, a fasizmus hatalmának készül.” Ez nyilvánvaló visszalépést jelentett Kádár korábbi álláspontjához képest is. Kádár János az MSZMP IIB november 16-i ülésén beszámolt „a budapesti munkástanácsok küldötteivel folytatott beszélgetésről”. A 19 tagú küldöttség nem hódoló látogatást tett Kádárnál, és kifejezésre juttatta, hogy nem ismerik el az 8 Szerov és Andropov jelentése az SZKP KB-nak 1956. november 14-én. In: Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából. Szerk. Szereda, Vjacseszlav – Sztikalin, Alekszandr. Budapest, Móra Ferenc Kiadó, 1993, 151–153. 9 Dr. M. Kiss Sándor (1943): történész. 1991 és 1994 között a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület kormányfőtanácsosa. 10 Kahler – M. Kiss i. m. 1997, 300. 11 Lomax, Bill: Magyarország, 1956. [Ford. és kiegészítette: Krassó György]. Budapest, Aura, 1989.
