M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
33 Horváth Miklós A Magyar Néphadsereg a forradalom és szabadságharc időszakában – 1956 Az elmúlt évtizedekben megjelent átfogó munkák, részmonográfiák, dokumentumkötetek és tanulmányok sokasága segítette az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének alaposabb megismerését. A címben jelzett téma nagysága, bonyolultsága, összetettsége és nem utolsósorban a terjedelmi korlátok arra késztetnek, hogy az időszak politikai eseményeiből, a történtek nemzetközi összefüggéseiből és az alapvető változásokért folytatott politikai harc céljaiból és tartalmából – a teljesség igénye nélkül – elsősorban azokra az eseményekre utaljak, amelyek a Magyar Néphadsereg tevékenységére közvetlenül hatottak. 1 A MAGYAR HADERŐ HELYZETE A FORRADALOM ELŐESTÉJÉN A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) az ötvenes években az erőszakszervezeteket igyekezett a legszorosabb ellenőrzése alatt tartani, így a pártirányítás kiterjedt a Magyar Néphadsereg (MN) életének, tevékenységének minden területére. Az irányítás és ellenőrzés e rendszeréből egyenesen következett, hogy a vezetés és a társadalom „működési zavarainak”, az úgynevezett torzulásoknak a hatásai a hadseregben is azonnal megjelentek. A gazdaság lehetőségeit messze meghaladó hadseregépítés, illetve -fejlesztés amellett, hogy akadályozta, befolyásolta a kommunista párt által megfogalmazott társadalmi célok elérését, egy sor, a hadsereg életét, működését is károsan befolyásoló tényező forrásává vált. Az előzmények vizsgálatánál 1953 nyaráig visszanyúlva megállapítható, a gazdasági életben kialakult feszültségek, valamint az életszínvonal romlása megkövetelték az erősen túlméretezett honvédelmi kiadások átgondolását. A katonai kiadások mérséklésével összhangban kezdetét vette a több mint kétszázezer fős haderő leépítése, amelynek során az MDP PB több lépcsőben a létszámot 1956 őszéig 125 ezer főre csökkentette. A kapkodva végrehajtott nagyarányú létszámleépítés különösen súlyosan érintette a tisztikart. Három év alatt kb. 9 ezer tisztet szereltek le, ami a haderőben maradt tisztek körében is egzisztenciális elbizonytalanodást eredményezett. Egyik pillanatról a másikra mindenfajta anyagi segítség nélkül utcára tett tisztek az elhelyezkedésükhöz nem kaptak szervezett 1 A témakörben lásd még: Horváth Miklós – Kovács Vilmos: Hadsereg és fegyverek, 1956. Budapest, HM Zrínyi Média, 2011.; Horváth Miklós – Tulipán Éva: Keresztutak. Magyar Néphadsereg, 1956 . Budapest, H&T, 2006.
