M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
239 Fejérdy Gergely: 1956 a budapesti belga követ szemével kívánja elismerni az 1956. november 4-e után kialakult helyzetet Magyarországon, a magyar hatóságok egyre keményebben léptek fel a belga állampolgárokkal és a követséggel szemben. Collon ekkor már a NATO-követek nehéz életére panaszkodott. Hangsúlyozta, hogy egyre fokozódik a rendőrállami nyomás, a belgákat is vegzálják, a Sabena légitársaság ügynöke sem mer a követségre jönni, nehogy bántódás érje. Ez a helyzet egy évvel az események után különösen élessé vált. Collon 1957 decemberében már tarthatatlan rendőri atmoszféráról számolt be. 53 A belga követ számára nagy dilemma volt, hogyan lehetne a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok megszakítása nélkül egyértelművé tenni a magyar nép számára, hogy Nyugat-Európa nem ért egyet a magyarországi elnyomással.54 Collon alapos elemzésekben számolt be a belpolitikai helyzetről, amelyet egyre borúsabbnak érzékelt. Külön kitért a sajtóban megjelent, éles és megalapozatlan kritikákra, a magyar menekültek ügyének propagandacélokra történő felhasználására, az egyházi kérdésekre is. Ellenezte, hogy belga szervezetek teljesen haszontalan adományokat küldjenek a magyar egyházi személyeknek, már csak azért is, mert az ajándékozás puszta ténye könnyen az érintettek üldözését vonhatta maga után. Magyarországi tartózkodása végén, Nagy Imre kivégzése kapcsán több jelentést és javaslatot is küldött Brüsszelnek. Nagy felháborodást váltott ki nyugati diplomáciai körökben, és kellemetlen volt Collon számára, hogy a belgiumi magyar követség élére kinevezett Kutas Imre pontosan 1958. június 18-án adta át megbízólevelét Baldvin királynak. A belga követ egyhónapos gyászt javasolt Brüsszelnek, amivel legalább szimbolikusan jelezheti együttérzését a vasfüggöny mögötti országoknak.55 A diplomata úgy vélte: Kádár fő célja, hogy a forradalom minden tanúját megsemmisítse. Nem tartotta kizártnak, hogy ha ezt a munkát elvégezte, Moszkva Kádárt is félre fogja állítani. A kérdés alaposabb elemzésére nem volt lehetősége, mert Nagy Imre kivégzése után egy hónappal lezárult missziója a magyar fővárosban. Collont szülőhazája külügyminisztériuma 1958. július 24-én hívta vissza állomáshelyéről. Hivatalosan 1959. január 1-jével helyezték nyugállományba, de a fennmaradó hat hónapra megkapta a teljes fizetését, sőt, azt is megengedték neki, hogy viselje a meghatalmazott miniszteri rangot. 56 53 AMAEB, Hongrie, 13075, 1957, 10. dosszié, 1396. sz., 420. sorszám. Budapest, 1957. 12. 13. 54 AMAEB, Hongrie, 13260, 1958. I. 10. dosszié, 241. sz. 79. sorszám. Budapest, 1958. 03. 22. 55 Archives Diplomatiques du Ministere d’Europe et des Affaires étrangeres de France, (La Courneuve) (AD MEAE), 220QO, Belgique, vol 116, 612. sz. távirat. Budapest, 1958. 06. 19. 56 Moniteur Belge/Belgisch Saatsblad (Belgium közlönye), 1958. 10. 05. 7532.
