M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
240 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal ÖSSZEGZÉS Frédéric Collon belga követ 1956. januári megérkezése után jelentős változás állt be a belga–magyar kapcsolatokban. A hatvannégy éves diplomata felkavarta az állóvizet Belgium budapesti külképviseletén. A hidegháborús körülmények ellenére alapvetően jól érezte magát a magyar fővárosban, többek között azért, mert élvezte pozícióját és címét, amelyre egész diplomatakarrierje alatt vágyott. Budapest az első és egyben utolsó állomáshelye volt, ahol külképviselet-vezető lehetett. Nagy előnye volt, hogy jól beszélt oroszul, és kiválóan ismerte az orosz kultúrát, valamint a marxizmus tanait is. Collon komolyan vette küldetését, és megpróbálta alapos, átfogó elemzésekben – igaz, kívülállóként– követni az eseményeket. A belga követ számára egyszer sem merült fel lehetséges forgatókönyvként, hogy Moszkva engedi Magyarország kiválását a keleti blokkból. Számára úgy tűnt, hogy a forradalom egyfajta eróziót hozott, de a Szovjetunió a közép-európai országokban a második világháború alatt megszerzett pozícióit nem kívánta feladni, főleg nem egy stratégiailag kulcsfontosságú helyszínen, az éppen egy évvel korábban semlegesített Ausztria szomszédságában. A diplomata úgy vélte, hogy a békés egymás mellett élés politikája alapvetően szemfényvesztés, ugyanakkor nagyhatalmi érdek, mert mindkét szuperhatalom a status quo fennmara dásában érdekelt. Úgy látta, hogy a magyar események után inkább a rezsim megkeményedése várható, mert Moszkva szeretne példát statuálni nemcsak Magyarországon, hanem a keleti blokkban – sőt, a Szovjetunión belül is. A forradalom történéseit is sokkal nagyobb összefüggésekben vizsgálta, mint legtöbb kortársa. Collonban volt egyfajta bizonyítási vágy, ezért különösen odafigyelt a minőségi jelentőmunkára és a széleskörű kapcsolatépítésre. Alig néhány hónap leforgása alatt tekintélyre tett szert a NATO-országok követei között, amit a forradalom eseményei tovább erősítettek. Személye révén Belgium súlyánál jelentősebb szerephez jutott Magyarországon ezekben az években.
