M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
238 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal Nem klasszikus diplomáciai feladattal bízták meg, „hanem küldetése ideológiai, újjá kell építenie a magyar kommunista párt hatalmát” – írta. Collon emlékezte tett rá, hogy Gromov több ízben47 kérte a közbenjárását, hogy egy közös ebéden találkozhasson a NATO-országok követeivel. A diplomata 1957 szeptemberében megszervezte ezt az eseményt, miután a szovjet követ – egy váratlan moszkvai út miatt – lemondta francia kollégája júniusi meghívását. A belga követségen tartott ebéden Gromov, Collon, Nagy-Britannia és Franciaország követei, valamint az amerikai ügyvivő vett részt. Jean Paul-Boncour francia követ egyfajta szóvivőként viselkedett a belga diplomata leírása szerint. A nyugati diplomaták általában hangsúlyozták, hogy a magyar lakosság rossz életkörülményekre panaszkodik és többségében kommunistaellenes. Ezt Gromov igyekezett cáfolni. Collon szerint rendkívül gyengén érvelt, és csak a párt szólamait szajkózta. A találkozónak nem volt különleges jelentősége a belga diplomata szerint, mert nem alakulhatott ki őszinte dialógus a felületes beszélgetésből. 48 Collon úgy látta, hogy az 1956-os események után Belgium hosszú hónapokon át megőrizte privilegizált helyzetét a NATO-tagállamok között. Ez leginkább az ő orosz nyelvtudásának és az annak révén ápolt kapcsolatainak volt betudható. Ő volt az egyetlen nyugati követ, aki még a keleti blokk országaival és a magyar adminisztrációval is tolmács nélkül tudta tartani a kapcsolatot. Egyike volt a leginkább informált személyeknek. Nem egyszer kikérték a tanácsait. (Így például, amikor a brit követ kérésére az indiai ügyvivőnek segített értelmezni a magyar politikai helyzetet, másfél hónappal az események után.)49 A korábban kialakí tott jó viszony, illetve Collon nagyfokú óvatossága – ami többek között abban nyilvánult meg, hogy próbálta kerülni a nyilvános kapcsolatot a magyar állampolgárokkal – egyfajta jóindulatot váltott ki a magyar hatóságok részéről a forradalmat követő első hónapokban. 1957. áprilisi jelentésében azt írta, hogy a belga honfitársaival szemben korrekt viselkedést tapasztalt.50 Ez a légkör bátorította a Sabena légitársaság forradalom miatt megakadt ügyének továbbvitelét is. 1957. június 1-én létrejött az immáron harmadik légiforgalmi megállapodás Belgium és Magyarország között. 51 Ez a kedvező légkör azonban fokozatosan megromlott. Néhány hónappal később, miután egyértelművé vált, hogy Belgium az ENSZ keretei között és a NATO-n keresztül (amelynek főtitkári székébe Paul-Henri Spaak került)52 nem 47 AMAEB, Hongrie, 13075, 1957, 10. dosszié, 1028. sz. 260. sorszám. Budapest, 1957. 07. 15. 48 Uo. 1159. sz., 316. sorszám. Budapest, 1957. 09. 09. 49 Uo. 28. sz. 9. sorszám. Budapest, 1957. 01. 09. 50 Uo. 423 sz. 128. sorszám. Budapest, 1957. 04. 05. 51 Uo. 821. sz. 207. sorszám. Budapest, 1957. 06. 03. 52 Fejérdy Gergely: A brüsszeli kormány reakciói az 1956-os magyar forradalom kapcsán. Kommentár, 2006/5, 10–15.
