M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
237 Fejérdy Gergely: 1956 a budapesti belga követ szemével Collon keleti diplomatákkal folytatott beszélgetései alapján már 1957 februárjában egy alaposabb elemzésben írta le, mi lehetett az oka, hogy egyetlen, a Szovjet Birodalomhoz tartozó ország, de még Tito Jugoszláviája sem támogatta a magyar függetlenséget és semlegességet. A belga diplomata úgy látta, hogy nem elsősorban a szovjetektől való félelem, sokkal inkább a magyar revíziós politika újraéledésének és a két világháború által létrejött határok módosításának veszélye állhatott az aggodalmak hátterében. 43 Ezzel párhuzamosan arra is felhívta a figyelmet, hogy véleménye szerint a magyar kommunista vezetésben egyesek teljesen irányt vesztettek a forradalmi események következtében, és vonakodtak a nevüket adni a Kádár János fémjelezte megtorlásokhoz. Többek között Sík Endre külügyminiszter-helyettessel kapcsolatban érzékelte ezt. Utóbbival Collon különösen jó viszonyt ápolt, talán mivel mindkettőjüknek orosz felesége volt, akik jól megértették egymást. A két házaspár rendszeresen vendégeskedett egymásnál, és 1957. február 28-án véletlenül egy repülőgéppel utaztak Amsterdamból Budapestre. Az úton volt alkalmuk beszélgetni. Sík a magyar ENSZ-képviseletről tartott haza. Collon beszámolt arról, hogy a magyar diplomata rendkívül kiábrándult volt a magyarországi helyzetet illetően, és kritikus a forradalom utáni megtorlásokkal kapcsolatban. A belga diplomata úgy vélte, hogy Síknak nem sok választása van: ha nem áll be az Szovjetunió diktálta politika mögé, aligha maradhat felelős pozícióban. 44 Később egyik jelentéséből kiderül, hogy nem is tévedett, Sík teljesen belesimult a forradalom utáni rendszerbe. Collon kénytelen volt ezt konstatálni, amikor Belgium megszavazta az ENSZ-ben a Magyarország elítélésére tett amerikai indítványt, és behívták a Külügyminisztériumba. A belga követ próbált beszélni Sík Endrével is, de kemény elutasításba ütközött.45 Collon számára mindazon által Sík mindvégig olyan személyiség maradt, akivel őszintén lehetett dialógust folytatni, még akkor is, ha nem értettek egyet. A belga követ úgy értékelte, hogy az 1958-ban külügyminiszterré avanzsált politikussal meglévő jó viszonya egy komolyabb konfliktus esetén még hasznára lehet a kétoldalú kapcsolatokban. 46 A belga követ a magyar kommunistákkal kapcsolatos jelentései mellett részletesen beszámolt arról is, hogy a NATO-országok képviseletvezetői közül az elsők között találkozott az új orosz nagykövettel, Jevgenyij Gromovval. Az 1957 áprilisában lezajlott beszélgetésről írt jelentésében a belga követ kiemelte, hogy Gromov Andropovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagját váltotta. Véleménye szerint az a tény, hogy Moszkva nem diplomatát, hanem politikai megbízottat küldött Budapestre 1957-ben, önmagáért beszélt. 43 AMAEB, Hongrie, 13075, 1957, 10. dosszié, 167. sz. 58. sorszám. Budapest, 1957. 02. 05. 44 Uo. 242. sz. 84. sorszám. Budapest, 1957. 03. 06. 45 Uo. 1175. sz. 324. sorszám. Budapest, 1957. 09. 14. 46 AMAEB, Hongrie, 13260, 1958, 10. dosszié, 109. sz. 42. sorszám. Budapest, 1958. 02. 17.
