M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
236 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal abban látta, hogy „az európai és a szovjet mentalitás között éles szembenállás van. A kelet-európai csatlós államok alapvetően gyengítik a Szovjetuniót. Ezt mutatja az a tény, hogy nem számíthat ezen országok nemzeti hadseregeire, és ha nemzetközi konfliktus tör ki, ezek az országok fellépnének Moszkvával szemben. Így tehát ha Oroszország erőszakosan válaszolt a magyar forradalomra, az azért van, mert pánikba esett, és példát akar statuálni katonai beavatkozással nem csak a csatlós államoknak, hanem a határain belül élő népeknek is.” Ezen körülmények között Collon úgy vélte, hogy Moszkva leginkább egyfajta ütközőzónaként tekint a keleti blokkra, mert attól tart, hogy a NATO túl közel kerül történelmi határaihoz. 39 A BELGA KÖVET TEVÉKENYSÉGE, ÉRTÉKELÉSE A FORRADALOM UTÁN 1956. november második felétől Collon több jelentésében is elemezte a forradalom eseményeit, hatását, és hangsúlyozta, hogy meglátása szerint a magyarok elsősorban az orosz uralom és a szovjetrendszer bevezetése ellen lázadtak fel. A felkelés nemzeti jellege nyilvánvaló volt számára. Aláhúzta ugyanakkor, hogy a hangnem nem volt teljes mértékben antikommunista. Meglátása szerint a felkelők tisztelték Nagy Imrét, annak ellenére, hogy kommunista volt. Collon szerint a forradalmárok sokkal inkább egy független, szocialista Magyarországot szorgalmaztak, amely a nyugati kapitalizmus és az orosz kommunizmus között egyfajta harmadik utat jelenthetett volna.40 Egy későbbi jelentésében azt is aláhúzta, hogy a forradalmat több diplomáciai – főleg indai – forrás szerint a moszkvai magyar követségen Molotov és köre által előre megszervezett és Rákosi által vezetett provokáció robbantotta ki az október 23-i eseményeket. A belga követ szerint érdemes lenne alaposabban megvizsgálni ezt a hírt az ENSZ-bizottságnak. 41 A forradalom meghatározta a belga követ tevékenységét Budapesten. Collon nagy odafigyeléssel követte az eseményeket 1956 novembere után is. Beosztottján, Victor Lecocq-on keresztül – aki személyesen is beszélt az egyik beosztott jugoszláv diplomatával 1956 decemberében – részletesen értesült Nagy Imre jugoszláv követségről való távozásának körülményeiről. Collon beszámolót írt Brüsszelbe, és hangsúlyozta, hogy nem lepődött meg a történteken, azon inkább, hogy a jugoszláv követség ennyire naivnak mutatkozott. 42 A belga diplomata ugyan nem írta le egyértelműen, de a sorok között érződik, hogy árulásra, Belgrád és Moszkva összekacsintására is gyanakodott Nagy Imre elfogása kapcsán. 39 Uo. 1329. sz. 407. sorszám. Budapest, 1956. 11. 29. 40 AMAEB, Hongrie, 13075, 1957, 10. dosszié, 1141. sz. 310. sorszám. Budapest, 1957. 09. 03. 41 Uo. 1161. sz. 318. sorszám. Budapest, 1957. 09. 10. 42 AMAEB Hongrie, 12787, 1956, 10. dosszié, 1355. sz. 423. sorszám. Budapest, 1956. 12. 06.
