M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
235 Fejérdy Gergely: 1956 a budapesti belga követ szemével súlyos károkat okozott. Collon arról is beszámolt, hogy november 6-án tankok lepték el a Donáti utcát, hogy kifüstöljék a Várbeli ellenállást. November 7-én két magyar ellenálló, valamint az olasz Il Tempo című lap újságírója próbált bebocsátást kérni a belga követségre. A külképviselet vezetője csak ez utóbbinak adott helyet, mert félt, hogy a hasonló helyzetekből mind a menedékkérőknek, mind pedig neki baja származhat. Collon beszámolt arról is, hogy szinte teljesen lehetetlen volt ekkor Ausztria felé a közlekedés, mert a szovjet katonai alakulatok mindenkit feltartóztattak kb. 20 km-rel a határ előtt, és csak az orosz nyelven kiállított dokumentumokat fogadták el. A diplomata jelezte továbbá, hogy a budapesti egyiptomi követség épületét a szovjetek feldúlták, a követ és felesége a villa tulajdonosához – aki a belga diplomata szerint Haggenmacher Henrik volt belga tiszteletbeli konzul unokatestvére volt – az alagsorba menekült. 37 Collon szerint a sors iróniája, hogy a szuezi válság árnyékában egyedül az egyiptomi követség épülete sérült meg a forradalom idején. November 11-én Frederik Willem Craandijk budapesti holland követ, a Magyarországra akkreditált nyugati diplomaták doyenje elsőként a belga külkép viselet vezetőjével egyeztett arról a hárompontos petícióról, amit a magyar hatóságoknak kívánt benyújtani, többek között a telefon- és távíróösszeköttetés, a megfelelő tájékoztatás és ellátmány biztosítása érdekében. Másnap a brit külképviseleten először ült össze a nyugati követségek vezetőinek többsége, hogy véglegesítsék a szöveget. Vita alakult ki arról, hogy a magyar vagy a szovjet hatóságoknak kell-e eljuttatni a dokumentumot. Az olasz diplomáciai képviselet vezetője, Fabrizio Franco arra kérte Collont, hogy másnap kísérje el Andropovhoz, mert meggyőződése volt – akárcsak több kollégájának –, hogy az új magyarországi vezetésnek nincs komoly befolyása az eseményekre. A belga követet mindenki orosz nyelvtudása miatt szerette volna ott látni a delegációban. Collon azonban hiába telefonált Andropovnak, nem tudott kapcsolatba lépni vele, ugyanakkor érezte a szovjet külképviselet elutasítását.38 A belga követet nem lepte meg ez az elzárkózó magatartás a nyugati diplomaták irányában. Ennek legfőbb indokát 37 1956-ban a budapesti egyiptomi követség a Gellérthegy oldalán található Bérc utca 16. száma alatt, az 1939-ben elkészült Haggenmacher-villában működött. Az ingatlant építtető tulajdonos, Haggenmacher Ottó mérnök a Dreher-Haggenmacher Textilgyár Rt. alapító igazgatója volt, aki a háború alatt unokaöcsére, Sztehlo Gáborra bízta a házat. Ez utóbbi evangélikus lelkész volt, aki itt számos zsidó gyermeket rejtett el 1944-ben. Collon téved, amikor azt írja, hogy a tulajdonoshoz menekült az egyiptomi követ, Hamid Nafeh Zade, hiszen Haggenmacher Ottó 1947-ben Nyugatra távozott a családjával. A követség megsérüléséről átételesen az egyiptomi követ jelentéseinek magyarul közreadott dokumentumaiból is értesülhetünk. A szuezi válság és Magyarország 1956. Diplomáciai iratok az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, illetve a szuezi válság történetéhez. Szerk. Sáringer János. Budapest, Veritas – Magyar Napló, 2016, 362. 38 AMAEB, Hongire, 12787, 1956, 10. dosszié, 1316. sz. 401. sorszám. Budapest, 1956. 11. 13.
