M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
184 Sorsok és horizontok 2. Közös sors míg Márianosztrán a szervezés egyik vezetője Dobay [Dobai] István3 volt.” 4 Ebben az időszakban a börtönökben a szabadulás utáni teendők tervezésén és a tagok toborzásán kívül természetesen más tevékenységről nem lehetett szó. A több börtönben is spontán elinduló kezdeményezés világosan jelezte a meghurcoltak igényét a szabadulásuk utáni közös érdekérvényesítésre. A POLITIKAI FOGLYOK KISZABADULÁSA A FORRADALOM ALATT Az 1956-os forradalom alatt az ország majdnem összes börtönéből, bányatáborából és mezőgazdasági munkahelyéről szabadultak ki elítéltek. Ez alól kivételt csak a sopronkőhidai fegyház és a debreceni megyei börtön jelentett, ahonnan senkit sem engedtek el. A többi helyszínen a parancsnok engedte ki az elítélteket, kitörési kísérlet történt, vagy az odaérkező tüntetők szabadították ki, néhány helyen pedig ügyészi felülvizsgálatot követően engedték el őket.5 Utolsóként, november elsején a budapesti Gyűjtőfogházból szabadultak ki a foglyok. Így az elítéltek október 23-ai 17 619 fős összlétszáma 14 778 fővel csökkent, s csak 2 841-en maradtak őrizetben.6 A Legfőbb Államügyészség Forradalmi Bizottmányának adatai szerint – ami a korabeli sajtóban is megjelent – 5 416 politikai fogoly szabadult ki. 7 A volt politikai foglyok kiszabadulásukat követően többféle utat választhattak. A többség hazament a családjához, és nem vett részt az eseményekben, míg mások cselekedni akartak, fegyvert fogtak, s közülük néhányan életüket vesztették a harcokban.8 Mások a forradalom választott vezetőségeinek, a nemzetőrségeknek, forradalmi bizottságoknak, munkástanácsoknak lettek tagjai, néhányan pedig elérkezettnek látták az időt a politikai foglyok szervezetének megalakítására. A konkrét cselekvésre tehát a forradalom kitörése és ennek következtében a börtönök, munkatáborok kapuinak kinyitása adta meg a lehetőséget. A volt politikai foglyok kiszabadulásukat követően éltek is a forradalom által biztosított 3 Dobai István László (1911): tisztviselő, egyetemi tanár. A Forbáth László és társai perében vették őrizetbe. Az 1956-os forradalom leverése után a váci börtönben folytatta büntetése letöltését. 4 Jelentés, (1960. 10. 20.) ÁBTL 3.1.2. M-18130 „Csorba Pál”, 41. 5 Azokon a helyeken ahol ügyészi felülvizsgálatra került sor, nem minden elítélt szabadulhatott, a súlyosabb, például életelleni bűncselekményeket elkövető, köztörvényes elítélteket nem engedték ki. 6 Horváth Miklós: A Belügyminisztérium Büntetésvégrehajtási Parancsnokság és alárendelt szervezetei tevékenységének vizsgálata. (Kézirat), 1998, 5–6., 78. 7 Vándor Dénes: Az igazságszolgáltatást bízzák a törvényes szervekre. Beszélgetés a Legfőbb Állami Ügyészség forradalmi bizottmányával. Népakarat, 1956. 11. 03. 4. 8 A hősi halottakról bővebben lásd: In memoriam 1956. Szerk. Horváth Miklós – Tulipán Éva. Budapest, Zrínyi, 2006.
