M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
14 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak szimbóluma lett. Ennek volt kései megnyilvánulása 1988. június 16-án Nagy Imre szimbolikus újratemetése – a nyugati liberális eurokommunista baloldal által is támogatva – a párizsi Père Lachaise temetőben.4 Okkal feltételezzük, hogy aligha ez volt a szovjet politika és az azt reprezentáló Kádár János pillanatnyi vagy akár távlati célja is. A bolsevik múlttól „megfosztott” „liberál-szocialista, reformer” Nagy Imre-szimbólum egyaránt megfelelt a konzervatív Jacques Chiracnak és a baloldali liberál-szocialistáknak, itthon és külföldön egyaránt. 5 Ettől a kérdés – történeti értelemben véve – még nyitott maradt: hová nyúlnak vissza a magyar ’56 gyökerei? Másként szólva: kinek a forradalma is volt ’56? A kérdésnek ma már könyvtárnyi irodalma van. Tudjuk, vannak történészek, akik az erjedés kezdetét 1945-ben keresik, mások Sztálin halálához, illetve az azt követő 1953-as Nagy Imre–Rákosi miniszterelnök cseréhez nyúlnak vissza, megint mások 1956 kora tavaszának eseményeiben vélik megtalálni az erjedés korai időszakát. ’56 előzményeit – az itthoni korabeli „marxista” történetíróktól eltekintve – javarészt a rendszeren belüli reformer kommunista Nagy Imréhez és csoportjához kötötték, nem utolsósorban azért, mert az ’56-os emigráció szellemi elitje volt Nagy Imré-sek közül került ki.6 Az is vitathatatlan, hogy ’56 emlékének ápolásában – körülményeik következtében is – a nyugati, reformer, baloldali emigráció játszotta a vezető szerepet. Ennek kései és maradandó bizonyítéka Nagy Imre 1988-as párizsi emlékhelyének avatása volt, amelyben sajátosan találkozott egymással a Nyugat politikai és szellemi elitjének felfogása és szovjetellenes reformereket támogató politikája távlatosan is az egyre inkább teret hódító reformer szociáldemokrata politikával. Magam úgy vélem, hogy az egyértelmű állásfoglalás előtt érdemes lenne tisztázni egy alapvetően fontos kérdést: Lehet-e értelmezni a történelmet értékek mentén, vagy sem? S ha igen, milyen értékeket állítunk szemléletünk középpont jába? S egy másik kérdés: mit kezdjünk a történethamisítással, például a fogalmak máig tartó „átstilizálásával”, illetve a politika kriminalizálásával, amely bizonyos összefüggésekben nem más, mint a történet meghamisítása? A magam válasza adott. A történelmet lehet, sőt kell értékek mentén elemezni és értelmezni, s bár sokféle érték hat, a magam véleménye szerint a három legfontosabb: a nemzet szuverenitása és ezen belül az egyén szabadsága, a tulajdonhoz való jog, és a hit 4 Az itteni beszédeket lásd: A magyar forradalom mártírjai emlékművének felavatása Párizsban. Irodalmi Újság, 1988/3, 1–5. 5 Az eseményre a külföldi politikusok közül üzenetet küldött az amerikai elnök, Ronald Reagan, a francia liberális Simone Veil, az Európai Parlament korábbi elnöke; beszédet mondott a szocialista Gilles Martinet, az olasz szocialista Claudio Martelli, valamint az olasz kommunista Piero Fassino. Uo. 1–3. 6 Lásd: a brüsszeli Nagy Imre Intézet szakmailag is kiemelkedően minőségi, illetve a londoni, majd párizsi Irodalmi Újság tevékenységét.
