Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)

II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon

II. Településpolitikák és helyi érdekérvényesítés a 20. században... 2. Regionális szinten a legfőbb prioritás az infrastrukturális rendszerek ki­építése volt a termelő, a szolgáltató és az ellátó szféra erősítésével. 3. Települési szinten - a településközi kapcsolatok alapján - bevezette a kö­tött határú szervezési és funkcionális körzet, továbbá az időben és térben változó ellátó- szolgáltató funkciókra építő tervezési ellátási körzet fogal­mát. A tervkoncepció, mint az eddigi koncepciók, hierarchizálta a településeket a te­rületi munkamegosztásban betöltött társadalmi-gazdasági szervező és irányító, továbbá szolgáltató és ellátó szerepkörük, vonzásterületük lakosságszáma, vala­mint műszaki követelményrendszerük alapján, és az alábbi településkategóriákat különböztette meg: országos központ, felsőfokú központ, középfokú központ, alsó fokú központ és alapfokú központ. Az agglomerációkat és az agglomerálódó térségeket összefüggő városias térségeknek tekintette.173 A tervkoncepció erénye volt, hogy térségi szemléletben fogant, azaz támogatta a helyi kezdeményezésekre épülő területi kooperációt. Ugyancsak nagy jelentő­sége volt annak is, hogy míg a korábbi koncepciók a település- és területfejlesz­tést szinte kizárólag a gazdaságfejlesztésben látták megvalósulni, és ehhez mint­egy járulékosan kapcsolódott a társadalmi kérdések megoldása; addig ebben a koncepcióban előtérbe került a társadalmi tervezés feladata is. Ennek során meg-173 Melléklet a 00145/1980. ÉVM számú állami tervbizottsági előterjesztéshez, melyben részletesen meg van nevezve az országos központ: Budapest, kiemelt felsőfokú központ: Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, felsőfokú központ: Békéscsaba, Eger, Kaposvár, Kecskemét, Nyíregyháza, Sal­gótarján, Szekszárd, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Tatabánya, Veszprém és Zalaeger­szeg, Felsőfokú társközpont: Baja, Dunaújváros, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa, Sopron, Kö­zépfokú központ: Ajka, Balatonfüred, Balassagyarmat, Barcs, Berettyóújfalu, Bonyhád, Cegléd, Csongrád, Csorna, Dombóvár, Encs, Esztergom Dorog, Gödöllő, Gyöngyös, Gyula, Hatvan, Haj­dúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Heves, Jászberény, Kalocsa, Karcag, Kazincbarci­ka, Keszthely, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kisvárda, Komárom, Komló, Körmend, Leninváros, Lenti, Makó, Marcali, Mátészalka, Mezőtúr, Mezőkovácsháza, Mezőkövesd, Mohács, Monor, Mór, Mosonmagyaróvár, Nagyatád, Nagykáta, Nyírbátor, Orosháza, Ózd, Paks, Pápa, Püs­pökladány, Ráckeve, Sárvár, Sárbogárd, Sátoraljaújhely, Siklós- Harkány, Siófok, Szarvas, Szentes, Szeghalom, Szerencs, Szigetvár, Tata, Tapolca, Tamási, Tiszafüred, Vác, Várpalota; Középfokú társ­központok: Balmazújváros, Battonya, Bácsalmás, Békés, Bicske, Boglárlelle.Celldömölk, Csurgó, Dabas, Dunaföldvár, Fehérgyarmat, Fonyód, Gárdony, Gyoma Endrőd, Kapuvár, Kisbér, Kistelek, Kisújszállás, Kőszeg, Kunszentmárton, Kunszentmiklós, Nagykőrös, Oroszlány, Pásztó, Sárospa­tak, Sümeg, Szentgotthárd, Szécsény, Szob, Tab, Tiszakécske, Tiszaföldvár Martfű, Tiszavasvári, Tokaj, Törökszentmiklós, Túrkeve, Vasvár, Vásárosnamény, Zalaszentgrót, Záhony, Zirc. A budapesti agglomeráció fő központjai pedig: Budaörs, Dunakeszi, Érd Százhalombatta, Szent­endre, Szigetszentmiklós, továbbá Budakeszi, Dunaharaszti, Főt, Gyál, Kerepestarcsa, Pilisvö­­rösvár. 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom