Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon rendszer helyi szervei legyenek. Működésük azon a politikai alapelven nyugodott, hogy a központban meghatározott elsődleges „össztársadalmi" érdekekhez képest a helyi érdekek pusztán csak másodlagos, partikuláris érdekek lehettek. Ezzel az ortodoxiával szemben fogalmazódott meg az önfinanszírozó helyi társadalom és önigazgató politika gondolata az 1980-as évek elején. A reformgondolatot azok a „technokrata" értelmiségiek és vezetők vetették fel, akik a központi tervezés hatástalanságával szemben hittek a spontán erők s a helyi tényezők nagyobb mozgásterében.151 Szelényi Iván véleménye szerint a társadalmi újraelosztásban megnyilvánuló aránytalanságok erősen kötődtek a társadalmi egyenlőtlenségekhez, mivel a redisztribúcióban érdekelt osztályok és az azok érdekeit képviselő politikai elit nem volt érdekelt egy önszabályozó elosztás-politika és önigazgatás létrejöttében. A falu-város ellentéte a társadalmi egyenlőtlenség térbeli megjelenéséhez volt kapcsolható, ezért az „önfinanszírozás vagy állami újraelosztás" problémában valószínűleg nemcsak különböző technokrata csoportok ellentéte köszönt vissza, hanem mélyebb társadalmi szerkezetből eredő osztályellentétek is megnyilvánultak.152 Az ipar fejlődési üteme messze meghaladta a városokét, így az1960-as években 600 ezer, az 1970-es években már egymillió ember kényszerült arra, hogy falusi lakhelyéről városi munkahelyére ingázzon.153 A „késleltetett városfejlődésben" a korszak társadalmi-gazdasági rendszerének sajátos (hely- és időspecifikus) strukturális konfliktusa nyilvánult meg.154 Egy sajátos, közel négy évtizedes társadalmi szelekció eredményeképpen a városokba inkább a fehérgallérosok, s különösen a diplomás értelmiségi vezetők törtek „fel", a falvakban pedig inkább az alacsonyabb kvalifikációjú, szerényebb jövedelmi osztályban és jelentéktelenebb pozícióban levő szakmunkások, segédmunkások maradtak „lent". A városok népessége, mint ezt Szelényi kifejti, az 1960-70-es években erősen „középosztály" jelleget vett fel, ezzel szemben a falvak elvesztették paraszti jellegüket, egyre inkább „proletarizálódtak". A szakképzetlen munkások sokkal nagyobb arányban éltek falun, mint a szakképzettek: a legkisebb népességű és 151 Illés Iván a területfejlesztés kormányzati hátterében levő szakmai kört kifejezetten felkészültnek tartotta, a tanácsi rendszerben meghúzódó településfejlesztést kézben tartó politikai és bürokratikus csoporttal szemben, amely inkább a reformellenes tervutasításos újraelosztó rendszernek volt az elkötelezettje. Forrás: Illés Iván: A területfejlesztés irányításának kérdései. Tér és Társadalom, 1992/1-2, 57-68. 152 Szelényi i.m. 1990, 333. 153 Bőhm-Pál i. m. 1985, 84-99. 154 Konrád György-Szelényi Iván: A késleltetett városfejlődés társadalmi konfliktusai. Valóság, 1971/12. 62
