Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon
II. Településpolitikák és helyi érdekérvényesítés a 20. században... városoktól legtávolabbi községekben „túlreprezentálódott" a munkásosztály legalsó rétege.155 Az ingázó munkások - mivel a vállalaton belül szerényebb volt az érdekérvényesítő képességük, mint az értelmiségi vezetőknek vagy a munkáselithez tartozó középvezetőknek - nem kaptak tanácsi lakásokat a városokban, mivel a megépült tanácsi lakások elosztásában döntő szava volt a szocialista nagyvállalati vezetésnek.156 A korszak falusi ingázói azon közjavak jelentős részéből kirekesztődtek, amelyekből a városi társaik részesedhettek, továbbá életterük kimaradt abból a fejlesztésből, amelyet a város megkapott (államilag támogatott lakások, kommunális szolgáltatások, kulturális javak, oktatás stb.). A nemzeti jövedelem újraelosztása kétségtelenül a magasabb jövedelmű csoportoknak, többségében a városlakóknak kedvezett. Amikor a redisztributív területirányítás „nem optimális" településeknek nyilvánította falvaink harmadát, akkor nemcsak a központi forrásokat vonta el tőlük, de egyben a magánbefektetéseket is megtiltotta, amikor ezekben a falvakban nem engedélyezte a házépítést, sőt megnehezítette a felújítást is. Ennek következtében megindult a falvak népességének csökkenése és cserélődése, a helyi gazdasági-társadalmi erők irreverzibilis eróziója. A vidéki térségeket elhagyják az értelmiségiek, a fiatalok, a helyi szociális szolgáltatások, a helyi gazdaság szereplői (ipari és mezőgazdasági szövetkezetek, kisvállalkozók), kereskedelmi egységek stb. A falvakban maradtak az idősek, a szegényebb paraszti rétegek, távolsági ingázó segéd- és betanított munkások, illetve az aprófalvas térségeket (Cserehát, Ormánság) kezdték benépesíteni a marginalizálódott roma etnikai csoportok. A tanácsi rendszer „ésszerűsítése" folytán a helyi közigazgatás azon községekbe összpontosult, amelyekbe a jobb érdekérvényesítő társadalmi rétegek képviselői (gazdasági és politikai vezetők, orvosok, értelmiségiek) áramlottak be. A regionális tervezés (nem szándékolt) következményeként az ingatlanárak is reagáltak kommunális fejlesztések hiányára, és azonnal igazodtak a redisztribúcióban meglevő területi egyenlőtlenségekhez. Az elvándorlók jelentős tőkekivonást indukáltak, ami tovább szűkítette a helyben maradottak társadalmi mozgásterét.157 A többlettermékeknek a regionális rendszer által történő redisztribúciója nemcsak egyenlőtlenül osztotta el a nemzeti jövedelmet - állapítja meg Szelé-155 Szelényi i. m. 1990, 339. 156 Szelényi Iván-Konrád György: Az új lakótelepek szociológiai problémái. Budapest, 1969, Akadémiai Kiadó, 21-61. 157 Bódi Ferenc: Isten háta mögött, I—II. Az elvándorlás néhány társadalmi összetevője és következménye Zemplénben. Comitatus, 1998, január-február, 15-24. 63
