Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon
I II. Településpolitikák és helyi érdekérvényesítés a 20. században... A települések merev hierarchiába sorolása következtében megszűnt az ott élő népesség helyi igazgatása, helyi szociális ellátást biztosító intézményei és szervezetei, valamint helyi gazdaságát megjelenítő téesze is. A folyamat eredményeként, akárcsak egy önmegát beteljesítő jóslat, a kis falvak népessége tovább csökkent, és helyi társadalma elöregedett.130 Ezzel egy időben a városok ellátórendszere túlterheltté vált és a szolgáltatások állandó hiánya lépett fel. Ugyanakkor a meghirdetett iparosítási ütemet, ezzel együtt az iparban foglalkoztatottak arányának növekedését nem követte az urbanizált környezetben élők arányának növekedése, közel másfél millió ember kényszerült ingázni.131 Ezzel együtt megindult a régi városmagok slumosodása és az épített környezet fokozatos lepusztulása, illetve társadalmi összetételének romlása. A helyzet értékelésekor nem szabad elfeledkezni arról, hogy nem lehet igazán nyerteseket és veszteseket a vidék-város, ipari és nem ipari dichotómiák szerint keresni. E folyamatnak az egész társadalom vesztese volt, amit az is igazol, hogy a korábban erősen támogatott városok és ipari gócok 1990 után sok esetben jelentős válságtérségek központjai lettek (Ózd, Komló, Sajószentpéter). Az államszocialista elosztás-politika hermeneutikája az első reform idején és az azt követő időszakban A bürokratikus irányítási rendszert nem lazította fel a gazdaság liberalizálása, mert nem adott nagyobb önállóságot a településeknek. Területfejlesztési célra a felhalmozás az 1950-60-as években sem érte el a GDP 1-2 ezrelékét. Az ágazat centrikus fejlesztése nagy aránytalanságot teremtett, illetve tartott fenn az ágazatok és a régiók között (Illés 1992, 60). Egy-egy preferált iparág egy kiemelt nagyberuházása, amely az acél- és vegyipar „nagyugrásaira" (Kazincbarcika, Sztálinváros, ma Dunaújváros és Leninváros, ma Tiszaújváros) összpontosult, a nemzetgazdasági felhalmozási ráta közel felét tette ki.132 Az aránytalan fejlesztési politika az ágazatok között is jelentős torzulást eredményezett, amely a térszerkezetben is megjelent, és tetten érhető volt a kedvezményezett népesség alacsony arányában:133 az ipari nagyberuházások járulékos elemei a népesség alig 4%-át érintették.134 130 Vági Gábor: Versengés a fejlesztési forrásokért. In: Magunk, Uraim. Szerk. Horváth M. Tamás-Péteri Gábor. Budapest, 1991, Gondolat, 147-178. ’31 Bőhm-Pál i. m. 1985, 132 Bódi Ferenc: Sajóbábony. Valóság, 1992/2. 133 Enyedi i. m. 1986, 30-46. 134 Illés Iván: A város és falufejlesztés dichotómiája a magyar településhálózat fejlesztésben. In: Településgazdaság és igazgatás a térben. Szerk. Kovács Katalin. Pécs, 1993, MTA RKK. 57
