Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon Az erőltetett növekedés mindig egy-egy gazdasági ágazat vagy más társadalmi alrendszer (kultúra, oktatás, humán és tárgyi infrastruktúra) rovására valósulhatott meg. Az így működő gazdasági alrendszer fokozatosan felemésztette a társadalom belső tartalékait, és végül külső erőforrások irracionális aktivizálására kényszerült, azaz a külső államadóság felhalmozódott. 1979-től pedig kezelhetetlenné vált az államadóság mértéke.135 Az állam a gazdasági alrendszerben vállalt túlzott szerepet, amelynek következtében a klasszikus állami szerepek elmaradásából belső hiány halmozódott fel. A nem gazdaságosságra törekvő, puhakorlátos költségvetés gyakorlata miatt az erőforrásokat a nagy presztízsű szervezetek, települések szívták el attól függetlenül, hogy milyen mértékben járultak hozzá a nemzetgazdaság egészének gyarapodásához.136 A szocialista gazdaságpolitika és közigazgatási rendszere, amely a piaci kereslet-kínálat szabályzórendszerét kiküszöbölő gazdálkodást modellezte, illetve ennek a környezetét jelenítette meg, egyszerre volt méltánytalan, illegitim és irracionális. Az autokratikus politikai rezsimekre jellemzően a területpolitika sem állt társadalmi kontroll alatt, mivel rendszerének vezetőit igazából nem választották, és a rendszer működését nem korlátozta semmilyen intézmény, tevékenységét nem kísérte figyelemmel a nyilvánosság.137 A társadalmi rendszereket a kontrollálatlan politika uralta, fő médiuma a hatalom volt, amelynek outputját a gazdasági beruházási erőforrás, inputját pedig a politikai lojalitás jelentette. A rendszermozgató médiumát, a hatalmat nem minden esetben a központi akarat egyirányú, lefelé irányuló parancsa vezérelte, nagyon jól illeszkedett ebbe a rendszerbe a személyes kapcsolatokra épülő kölcsönösség is. A szocialista gazdaság alapvető jellemzője a hiány (áru-, munkaerő- vagy a beruházási erőforrás hiánya stb.) volt, a hiánycikkek elérhetősége, „lehívhatósága" pedig mindig politikai vagy személyes kapcsolaton múlt. Az elosztásban azok voltak kulcspozícióban, akik valamilyen hiánycikk felett gyakoroltak elosztó szerepet.138 Ebből eredően a fejlesztéseket olyan körkörös tranzakciók jellemezték, amelyekben a szívességek cseréje (telekátruházások, hiánycikkek beszerzése, fejlesztési források megszerzése stb.) és elfogadása nem feltételezte az azonnali viszontszívességet. Hanem mint be nem teljesített kötelezettségek vártak arra, hogy később, mint „váltók", akár más időben és helyen viszonzásra találjanak.139 A „váltó"-láncolatok hálózattá fejlődtek, s így a rendszer szereplői 135 Bogár László: Kitörési kísérleteink. Budapest, 1989, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 149. 136 Kornai János: Erőltetett vagy harmonikus növekedés. Gondolatok a gazdasági növekedés elméletéről és politikájáról. Disequilibrium. Budapest, 1989, Akadémiai Kiadó, 1972, 73-79. 137 Dahl i. m. 1996,137. 138 Kornai i. m . 1982, 139 Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Budapest, 1983, Magvető, 447. 58
