Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon kisközségek, valamint a tanyaközpontok alkották. Noha akkor Magyarországon kb. egymillió ember élt külterületen, többségében tanyán, a javaslat a tanyákat nem sorolta önálló kategóriába.106 Ezt az első kategorizálási kísérletet azonban nem fejezték be, mivel az akkori politikai vezetés számára a TERINT településhálózat-rendszere túl összetettnek bizonyult, ezért a kor településpolitikáját abszolút mértékben meghatározó párt egyszerűbb, könnyen átlátható csoportosításhoz látott, amely az ország településeit három osztályba sorolta. Az első osztályba „az egész népgazdaság szempontjából nagyjelentőségű", a másodikba a „jelentősebb" városok és községek, míg a harmadikba az ország többi települése került.107 A tervek szerint az első osztályba sorolt települések108 jelentették volna a kialakítandó „szocialista településhálózat" első pillérét, ám az ide sorolt 72 település legfeljebb ötödé, 10-15 város fejlődött úgy, ahogy azt a pártvezetés az első osztályba soroltaktól elvárta. Az ország többi településének azonban ezért nagy árat kellett fizetnie, mivel hosszú időre fejlesztési forrásokból kimaradtak, és jelentős funkcióvesztést kellett elviselniük.109 Az első osztályú települések csoportjába mind nagyságrendjük, mind fejlettségük tekintetében jelentősen eltérő települések sorolódtak. Több település pusztán az első ötéves terv ipari beruházása okán került első osztályba (Bodajk, Dunapentele, Kazincbarcika, Komló, Kál-Kápolna, Lőrinci, Oroszlány, Pásztó, Szigetszentmiklós, Ajka, Várpalota stb.). A több mint 80 második osztályba sorolt településre még ennyi figyelmet sem fordítottak, hiszen fejlesztésükre a településpolitikának szinte még elképzelése sem volt. A koncepció legnagyobb vesztesei a harmadik osztályba sorolt kistelepülések voltak.110 A szocialista településhálózat igazán megbecsült elemei a nagy ipari települések, következésképpen minél kisebb volt egy település, és nem volt ipari jellege, 106 Belényi i. m. 1996,93. 107 Belényi i. m. 1996, 93-94. 108 Az I. osztályú települések körét az MDP Politikai Bizottsága határozta meg 1951-ben. A döntés értelmében a különleges státust kapott Budapesten és Miskolcon kívül az alábbi 72 települést sorolták az I. osztályba: Kecskemét, Baja, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Pécs, Komló, Mohács, Békéscsaba, Orosháza, Ózd, Kazincbarcika, Mezőkövesd, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Hódmezővásárhely, Szeged, Szentes, Székesfehérvár, Dunapentele, Bodajk, Győr, Mosonmagyaróvár, Sopron, Debrecen, Berettyóújfalu, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Eger, Füzesabony, Gyöngyös, Hatvan, Kál, Kápolna, Lőrinci, Tatabánya, Esztergom, Komárom, Oroszlány, Salgótarján, Balassagyarmat, Nagybátony, Pásztó, Cegléd, Gödöllő, Szigetszentmiklós, Vác, Kaposvár, Siófok, Nyíregyháza, Kisvárda, Mátészalka, Rakamaz, Vásárosnamény, Záhony, Szolnok, Jászberény, Karcag, Mezőtúr, Túrkeve, Szekszárd, Dombóvár, Szombathely, Celldömölk, Veszprém, Ajka, Keszthely, Pápa, Várpalota, Zirc, Nagykanizsa, Zalaegerszeg. 109 Bőhm Antal-Táll Éva: Pápa, a rezisztens város. Budapest, 1992, MTA PTI. 110 Belényi i. m. 1996, 93-94. 50
