Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon
* A helyi önkormányzatok születése Magyarországon vasztó rendszer volt: a központi hatalom az újraelosztásban jelentős különbséget tett a települések között, ugyancsak elsősorban az ipari jellegű és a nagyobb lélekszámú települések javára. Az 1950-re elkészült koncepció" természetesen magán viselte a kor jellegzetes ideológiai jegyeit: a központosítás mindenhatóságának túlbecsülését és az ipar városfejlesztő funkciójának eltúlzását, ugyanakkor azonban feltétlen érdeme, hogy készítői a hazai viszonyokból indultak ki. A koncepció alapelve Erdei Ferenc az 1930-as évekbeli területrendezési elképzeléseihez állt közel, amelynek lényege az volt, hogy egy táj egész életét és fejlődését a funkcionális értelemben vett városok határozzák meg.99 100 Az ország városhálózatának fejlesztésére vonatkozó tervezet elkészítéséhez éppen ezért a települések funkcionális fejlettségét elemezték sokoldalú kritériumok alapján (belterületi népesség száma, igazgatási szerepkör, szociális és kulturális funkciók, közműellátottság, közlekedés, ipar, bányászat és energiatermelés, mezőgazdaság és kereskedelem). E szerint 1950- ben Magyarországon 70 település töltött be városi (centrális) szerepkört. Ezeket a településeket a funkciók fejlettsége alapján négy csoportba sorolták: országos jelentőségű központ, nagytáj jellegű központok, középtáj jellegű központok, kistáj jellegű központok.101 A tanulmány készítői az ún. kistájak számához igazodva azonban a meglevő hetvennel szemben mintegy 120 várost tartottak volna kívánatosnak. Ezek szerint mintegy 50 új városra lett volna szükség ahhoz, hogy érvényre juthasson az 99 A terület- és településfejlesztési politika intézményi alapjait 1949-ben rakták le, amikor az addig Építés Közmunkaügyi Minisztérium (ÉKM) szervezeti keretébe tartozó Területrendezési Intézetet (TERINT) az Országos Tervhivatal (ОТ) felügyelete alá vonták. A terület- és településfejlesztési politika fő feladata az volt, hogy elkészítse az ország egészére és külön az egyes nagyobb régiókra vonatkozó urbanisztikai rendezési terveket, valamint hogy kidolgozza a beruházások területi elhelyezésének terveit. A terület- és településfejlesztési elvek, lényegében a központi településfejlesztési koncepció kidolgozására csak 1950-ben került sor. Az anyag elkészítésével a Budapesti Műszaki Egyetem Városépítési Tanszéke Területrendezési Tudományos Munkacsoportját bízták meg. i°° Erdei Ferenc: Magyar város. Budapest, 1939, Athenaeum, 246. 101 Országos jelentőségű központ: Budapest. Nagytáj jellegű központok: Miskolc, Pécs, Győr, Debrecen, Szeged; Középtáj jellegű központok: Székesfehérvár, Kaposvár, Sopron, Szombathely, Szolnok, Békéscsaba, Kecskemét, Eger, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa, Pápa, Nyíregyháza, Tatabánya, Baja, Veszprém, Kiskunfélegyháza, Mosonmagyaróvár, Salgótarján, Vác. Kistáj jellegű központok: Gyöngyös, Gyula, Esztergom, Makó, Orosháza, Szekszárd, Zalaegerszeg, Mohács, Ózd, Sátoraljaújhely, Szentes, Cegléd, Csongrád, Dombóvár, Hajdúszoboszló, Keszthely, Kiskunhalas, Balassagyarmat, Dorog, Hatvan, Nagykőrös, Sárvár, Szentgotthárd, Tokaj, Várpalota, Békés, Hajdúböszörmény, Jászberény, Karcag, Kőszeg, Körmend, Mátészalka, Mezőtúr, Mezőkövesd, Monor, Nagyatád, Sajószentpéter, Sarkad, Siófok, Szarvas, Szerencs, Szigetvár Tata, Tiszafüred, Törökszentmiklós. Forrás: Belényi i. m. 1996, 88-89. 48
