Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)

II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon

A helyi önkormányzatok születése Magyarországon A második világháború utáni időszakban a terület- és vidékfejlesztés háttér­be szorult a centralizált, a leosztó rendszer ideologikus politikai irányításában nem kapott helyet a helyi, illetve területi politikum. A kiemelt nagyberuházások tervhivatal-minisztérium-megye irányítási láncolatában a lakosságot érintő fej­lesztések csak járulékos beruházások formájában valósulhattak meg. Az elosztás menetében - deklarált célok mellett - a megyei allokáció minden esetben a nagy­ipari beruházásokhoz igazodott, nem vehetett figyelembe más, helyi szintről in­duló érdeket és szükségletet. A fejlesztések ennek megfelelően az ipari gócok­ban, a megyeközpontokban és a nagy lélekszámú városokban realizálódtak.94 Avidéken élőknek 1945 után sem jutott több munkalehetőség, minta háború előtt. E gond enyhítésére 1946 és 1949 között közmunkákat szerveztek, melyek anyagi vonzatát a központi költségvetési keretből állták. Az összeg legnagyobb hányadát a hat alföldi megye kapta (Békés, Csongrád, Hajdú, Jász-Nagykun-Szol­­nok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szatmár-Bereg), enyhítve az Alföld nagyarányú foglal­koztatási nehézségeit.95 Az önkormányzatok autonómiájának megnyirbálása már 1946-ban, a koalíci­ós években megindult. Kormányrendeletben döntöttek az állami adórészesedési rendszerről, melynek értelmében az önkormányzatok bevételei attól váltak füg­gővé, hogy a kormány az állami adókból mekkora részt juttat a számukra. A te­lepülési önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatos döntés jelentősen csök­kentette a vidéki települések gazdasági önállóságát. Az egyes adónemekből való részesedés alapján egyértelműen az ipari jellegű települések kerültek előnyös helyzetbe. A kormányzat ettől kezdve nemcsak közvetve, a hitelnyújtás, a nyers­anyag- és energiaelosztás, a kötelező terménybeszolgáltatás ellenőrzésével, ha­nem közvetlenül, adminisztratív eszközökkel is irányíthatta a vidéki települések, térségek életét. Az önkormányzatok döntési szabadságát úgy korlátozták, hogy nemcsak tervkészítésre kötelezték őket, hanem arra is, hogy az elkészült doku­mentációt jóváhagyás céljából bemutassák az Országos Tervhivatalnak.96 Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után a területpolitika olyan település­politikában és településhálózat-fejlesztési politikában nyilvánult meg, amely vég­képp alárendelődött a hatalom ideológiájának és az aktuális ágazati gazdaság­­fejlesztés irányelveinek. 94 Szelényi Iván: Városfejlődés és területgazdálkodás Kelet-Európábán. In: Új osztály, állam, politika. Budapest, 1990, Európa, 303-351. 95 Belényi i. m. 1996, 70. 96 Pető Iván-Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története (1945-1985), I. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka, 1945-1968. Budapest, 1985, Közgazdasági és Jogi Könyvki­adó, 86. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom