Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon
II. Településpolitikák és helyi érdekérvényesítés a 20. században... A területpolitika alapkérdése három ponton kapcsolódott az ország igazgatási rendszerének központosításához. 1. A korábban túlnyomórészt a helyi önkormányzatok kompetenciájába tartozó döntések a központi hatalom illetékességi körébe kerültek, ezzel a települések és a térségek gazdasági, urbanisztikai és infrastrukturális fejlesztése a központ kizárólagos irányítása alá került, azaz a közigazgatásban centralizáció zajlott le. 2. Minden tisztviselőt „állami tisztviselővé" minősítettek, akiket azután a központi hatalom nevezhetett ki és hívhatott vissza. 3. Megindult a helyi hatalom monopolizálása. A helyi igazgatás feletti ellenőrzés másik jelentős eszköze a törvények felett működő kommunista párt lett. A központi és a helyi hatalom kapcsolatának egyoldalú megváltozását a tanácsrendszer 1950-ben történt törvényes bevezetése szolgálta.97 A helyi döntési lehetőségek drasztikus korlátozása összefüggött azzal a bizalmatlansággal, amellyel a kommunista vezetés a vidéki társadalom abszolút többségét alkotó parasztsággal szemben viseltetett. Ugyancsak a bizalmatlanságot tükrözte, hogy 1948-ban elrendelték az egész vidéki szakigazgatás politikai szempontok szerinti általános revízióját. Az igazgatási rendszer központosítása mellett a területpolitika egyoldalúan és túlzott mértékben függött a gazdaságpolitikától. A központi hatalom további három gazdaságpolitikai eszközzel befolyásolta a települések és térségek életét: • a tervutasításos gazdaságirányítási mechanizmussal, • az ágazati fejlesztési politikával és • a központosított újraelosztási rendszerrel (redisztribúció).98 A tervutasításos gazdaságirányítási mechanizmus lényege az volt, hogy a hierarchia alsóbb szintjén állók mindenkor kötelesek voltak a felsőbb szintek utasításait végrehajtani. Az ágazati fejlesztési politika azt jelentette, hogy az elosztás „iparpárti" volt, azaz a fejlesztési forrásokat elsősorban a fővárosba és a szocialista iparvárosokba, továbbá a többi nehézipari és bányászati központba irányították. Az ipart, ezen belül is a nehézipart támogató ágazati fejlesztési politika része volt, hogy nem csupán munkahelyteremtést, hanem hozzá járulékosan kapcsolódva az infrastrukturális beruházásokat is az iparvárosokban valósították meg. A központosított újraelosztási rendszer lényegében rejtett településfejlesztő, illetve sorBelényi i. m. 1996, 85. Belényi i. m. 1996, 85. 47
