Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
IV. Sikeres helyi önkormányzatok - a helyi siker mérhetősége
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon virtuális világot teremtett, ahol az önigazolás több energiát emésztett fel, mint a reális világ működtetése. A siker elhitette az érintettekkel, hogy ami van, az szükséges és nélkülözhetetlen számukra. A dolgok azonban nem minden esetben alakultak úgy, ahogy azt az ott élők kívánták. A legitimáció erős külső médiatámogatásra szorult. Ugyanakkor belül feloszlottak a támogatói körök, és a helyi „oligarchiák" összeesküvése miatt a szándékok adekvát voltától függetlenül elbukhattak a kiváló és helyileg respektált innovációk is, vagy a valós világtól elszakadt vezetés bukott el, ha volt, aki szembesítette a valós szükségletekkel. A politikai cselekvőknek, a döntnököknek azonban kisebb esélyük volt a „bűnhődésre", mivel az esetleges károkat az egész közösség viselte, míg azok, akik okozták a kárt, elhagyták a süllyedő hajót. Mindezek következtében a vállalati típusú településvezetés rövid távon alkalmas volt gyors eredmények, ad hoc célok elérésére. De ez a hatalmi típus, ha kifogyott a siker csinálásából, könnyen elveszthette a tömegek támogatását. 2. A felkapaszkodók, a külső kapcsolatokra nyitott települések Az önkormányzatok, illetve a helyi politika szereplői a kora kilencvenes években kiépítették széles hálószerű kapcsolataikat, aminek eredménye az évtized második felére ért be. Azoknak, akik gyorsan és frissen az országos mozgalmak és szervezetek élbolyába vagy annak közelébe jutottak, az évtized második felében több információjuk és kapcsolatuk volt. Azok, akik nem törődtek az ilyesfajta kapcsolatépítéssel, egyértelműen információs hátrányba kerültek. A külső kapcsolatok révén a települések vezetői az informáltságon túl befolyást szereztek a középszinteken (megye, régió) történő döntésekre is. A sikeresen ápolt külső kapcsolatok (vertikálisak, a kormányzat felé nyúlok vagy horizontálisak, a szomszédság, kistérség irányába mutatók) a terület- és településfejlesztési ügyekben számos, közvetett kapcsolattal rendelkező önkormányzatot sikeressé tettek. A települések zömét a tudatosság, a tenni akarás emelte fel, hiszen földrajzi fekvésük is korábbi politikai helyzetük (társközségi mivoltuk) is a felemelkedés ellenében hatott. A felkapaszkodó önkormányzatok PR-munkáját - a vállalatként vezetett településekkel szemben - több ösztönösséggel, eredeti ötlettel valósították meg. Gyakorta a formális „etikett" szabályait is átlépve törekedtek, hogy a nagypolitikában kapcsolatokat szerezzenek. További lényeges különbség az előbbi típussal szemben, hogy a felkapaszkodók esetében a helyi vezetés a helyi társadalomtól stabilabb támogatást kapott, legitimációja szervesebb volt. Ebből eredően kevésbé kellett attól tartani, hogy önkormányzata rossz irányba vezeti a települést. A falu vezetését nem terhelte a minden áron való siker kényszere, ezért nagyobb teret engedhetett a helyi spontán folyamatoknak. A településen élők is jobban tolerálták a vezetés vargabetűit, útkereséseit, esetleges balfogásait. Egyszerűen azért, mert az ő polgármesterük 160
