Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet, a magyar önkormányzatiság antinómiái
i A helyi önkormányzatok születése Magyarországon esetleges helyi pozitív hatások pedig megtörnek a megyehatárokon. A meglevő járások határai pedig semmisé teszik a kisebb város javító hatását. Európában ekkor már több régió összefűzte, és számos városi agglomeráció fellazította a korábbi területigazgatási szerkezet térformációit.267 A kormányzat is számolt a megyéket átfogó „tervezési-gazdasági körzetekkel"; el is határozta hat körzet felállítását. Eszerint a kiemelt felsőfokú központokban a megyék és a városok korporativ elvű, rendszeres tanácskozó szervet létesítettek volna (a helyi párt- és a társadalmi szervezetek küldötteinek tanácsa).268 A tervgazdaságot kiszolgáló körzetek igényén túl megfogalmazódott az igazgatás megújításának a szándéka is, amely hat-nyolc önkormányzattal rendelkező új nagymegyében igyekezett volna orvosolni a megye korlátáit. A szélesebb jogkörű nagymegye alatt helyezkedtek volna el a tulajdonképpeni megyék, amelyek kisebb kiterjedésűek lettek volna a ma is létező megyéknél. Az így létesítendő városmegye-rendszer, illetve az ebben kifejlődő kismegyék központjai a vidéki népesség számára jobb elérhetőséggel szolgálhattak volna.269 Magyarországon azonban az akkora megerősödött fővárosi és megyei pártközpontok a pártbürokráciája, az ország húsz központi bizottsága révén megteremtett bizonyos territoriális hatalmat, ami ugyan erősen alá volt rendelve az országos pártközpontnak, de egyben önálló érdekérvényesítő egységeket jelentett a hetvenes évek területfejlesztési politikájában. Megindult a verseny a fejlesztési forrásokért, amiben a megyei pártközpont mellett jelentős szerepet kapott a megyei tanács és szocialista nagyvállalati lobbi.270 Bibó István az OTK koncepció elemzésére a következő ütközési pontokat emelte ki, amelyek a korábbi rendezési tervekhez hasonlóan nem segítették megoldani a területszervezés alapvető dilemmáit. A városhálózat és a közigazgatási területi reform problémája eltérően kezelt kérdéskörök maradtak annak ellenére, hogy szorosan összefüggtek egymással: „A modern közigazgatási területrendezés mindenütt abból a tényből született, hogy a hagyományként örökölt közigazgatási területi beosztás és városi központok fejlődése szembekerültek egymással, a hagyományos területi beosztás nem tudott megbirkózni a modern városi központok fejlődése által felvetett problémákkal, melyek megoldásának útjában állott."271 Az 1971-es reform, elődjeihez hasonlóan, csak annyit tett, hogy csökkentette a járások számát, a járási szék-267 Enyedi György: Kelet-Közép-Európa gazdaságföldrajza. Budapest, 1978, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 293. 268 feilte Mihály: A megyék közötti koordináció. Állam és Igazgatás, 1971,738-739. 269 Hetényi István: Prognosztika és szocialista tervezés. Béke és Szocializmus, 1971/1-2, 44-48. 270 Vági i. m. 1991, 147-178. 271 Bibó István: Közigazgatási területrendezés és az 1971. évi településhálózat-fejlesztési koncepció. In: Válogatott tanulmányok, III. kötet. Budapest, 1986, Magvető, 144. 108
