Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
1 A szétválás fél éve Nagymihály Zoltán Egy újszerű kihívásra már az otthoni választási kampány idején gyors választ kellett adni a nyugati magyaroknak. Tizenkét amerikai emigráns nyílt levelet tett közzé a választásra készülő magyar ellenzéki pártok vezetőinek - jobban és személyesebben mondva: „néhány ellenzéki barátunknak” - címezve. A külföldi magyarok alighanem az otthoniaknál jobban is érezhették, hogy 1989. november 26., a négyigenes népszavazás időpontja határkő: a vezető magyar pártok között végletesen elmérgesedett a viszony. A levél hangsúlyozottan mégsem elsősorban valamiféle békítő gesztus, hanem Magyarország jó hírét menteni kívánó kezdeményezés. „Nem bíráskodni, hanem helyzetünkből adódó tapasztalataink alapján és közös jövőnk jobbítása iránti felelősségérzettel tájékoztatni, figyelmeztetni akarunk Benneteket: egymásra lőtt nyilaitok nemcsak Rátok szállnak vissza, hanem az összmagyarság iránti - Nyugaton jelenleg jelentős - tiszteletet, szimpátiát, segítőkészséget veszélyeztetik.”209 A levelet elsősorban az MDF-et - és helyenként áttételesen Magyarországot és a magyar közbeszédet - érő antiszemita vádak indokolták.210 A párizsi Fejbudapesti folytatásának. Ez a rovatcím hamarosan el is tűnt a Hitel számaiból.” (Alexa Károly: Az Új Látóhatár után - és elé. Hitel, 1990. 01. 10., 60; Borbándi i. m. 1996, 300.) 209 Nyílt levél néhány ellenzéki barátunknak. Nyugati Magyarság, 1989. november-december, 3. A levelet Hámos László, Horváth János, Fekete Pál, Jónás Pál, Király Béla, Koszorús Ferenc, Ludányi András, Miklóssi István, Nagy Károly, Nyeste Zoltán, Taraszovics Sándor és Várallyay Gyula írta alá. 210 A New York Times-Ъап egy nappal a népszavazás előtt közölt írásában Henry Kamm azt állította: a kampányban a Magyar Demokrata Fórum a régi magyar antiszemitizmus szellemét hozta vissza a közéletbe. A londoni Time Freedom’s Ugly Underside с. írása két Amerikában élő magyarra, Gáti Károlyra (Charles Gáti) és Lőrinczi Györgyre (George Lőrinczi) hivatkozva a magyar társadalomban - és általában Közép-Európában - tapasztalható antiszemita jelenségekről tudósított. Néhány nappal korábban a New Yorker elemezte a magyarországi helyzetet, ahol David К. Shipler Csurka István „nacionalizmusát, xenofóbiáját és antiszemitizmusát” mutatta be. Az utóbbi tételek „forrása” egyébként leginkább Berend T. Iván történész, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének egy interjúja volt. Ebben az MTA elnöke erősnek nevezte az antiszemitizmus jelenlétét az MDF-ben, ahol szerinte bizonyos személyek „számon tartják” a zsidókat a fontos pozíciókban, különösen a médiában, azzal vádolva a „kozmopolitákat”, hogy rombolják a magyar kultúrát. Berend T. 1990 tavaszán hagyta el az országot, és amerikai egyetemeken tanított. Utóbbi két írás tanulságait elemezve Éltető Lajos - a fent idézett levélhez hasonló szellemiségben - féltette a magyar kibontakozást, arra figyelmeztetve az MDF vezetőit és a rosszindulatú „mesemondókat” egyaránt: a tűzzel játszanak. Kosaras Vilmos, a Torontói Tükör főszerkesztője viszont egyértelműen az MDF felelősségét állapította meg: szerinte Csurka István antiszemita, akiről a nyilasokra lehet asszociálni, a leendő kormánypárt pedig nem hajlandó elhatárolódni tőle. (Éltető J. Lajos: Pipafüstnél. 62
