Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
A szétválás fél éve Nagymihály Zoltán A kerékasztal-tárgyalásokat lezáró megállapodás aláírása és a szabad választásokra való felkészülés időszaka nyilvánvalóvá tette a változások visszafordíthatatlanná válását. Az, hogy az otthoniak több évtized után újra szabadon dönthettek sorsukról, azt is egyértelműsítette: a politikai emigráció hagyományos értelemben megszűnt, de nyugati magyarság marad. Új korszakban, új feladatok előtt állva, új kihívásokra kell válaszolnia. Az emigráció természetes küldetésének csak egy darabja, az otthoniak elnyomott hangjának felerősítése és az általuk ki nem mondható igazságok képviselete - bizonyos nem otthon élő „ellenzék” léte - vált okafogyottá. Nem szűnt meg viszont a mindenkori magyarság érdekeiért harcoló cselekvés, valamint a Kárpát-medencében, de az anyaországon kívül élő magyar kisebbségek támogatásának lehetősége/kötelessége. Borbándi Gyula emigráns alternatívákat boncolgató írásában a haza nem térő egykori politikai emigránsok elé három fő lehetőséget vázolt: egy Magyarországra (a demokratikus ország törekvéseinek nyugati támogatását), egy Kárpát-medencére (az elnyomott magyar kisebbségek jogvédelmét) és egy diaszpórára (a nyugati magyar egyesületekre) vonatkozó tevékenységet.196 Ahogy a müncheni Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom-Pax Romana 1989-es kongresszusán tartott bevezető előadásában Horváth Árpád utalt rá: tulajdonképpen most nyílik meg az emigráció előtti valódi cselekvés lehetősége. Most következhet az, amiért eddig küzdöttek. „20, 33, 41 év alatt azért maradtunk meg magyarnak, hogy most segíthessünk, hogy most népünk rendelkezésére álljunk. Ez a még beváltandó vallomás ad értelmet emigráns életünknek. ”197 Juhász László a Nemzetőrben mintha e sorokra reagálva kongatta volna meg a vészharangot: szerinte az emigráció eddig jól vizsgázott, legújabban viszont mintha a reményt a közöny váltotta volna fel. „A négy évtizedes proletárdiktatúra szellemet, jellemet és emberiséget sorvasztó műhelyéből kiszabadult hazai magyarságnak szüksége van a demokrácia emlőjén felnőtt nyugati magyarok politikai tapasztalataira” - indokolt.198 Többen valamiféle hídszerep lehetőségét emelték ki: a nyugati világban élő és már belegyökerezett egykori politikai emigránsok jó kapcsolódási pontot jelenthetnek az otthoni 196 Borbándi: Emigráns alternatívák, i. m. 1989, 5. 197 Horváth Árpád: A mai helyzet Magyarországon és az emigráció. Katolikus Szemle, 1989/2 [100-112], 107. 198 Juhász László: Megszámláltatunk... Nemzetőr, 1989. november, 5. 58
