Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
A szétválás fél éve Nagymihály Zoltán formációját elérték, a leginkább megbecsült szervezetek az SZDSZ és a FIDESZ lettek.159 Az SZDSZ-nek ugyanakkor nem csak az Egyesült Államokban alakult ki értékelhető kapcsolatrendszere. 1989 februárjában a nyugatnémet liberális FDP pártalapítványa, a Friedrich Naumann Alapítvány delegációja járt Magyarországon a magyarországi ellenzéki mozgalmakkal való személyes kapcsolatok kialakítására, illetve egy iroda megnyitásának előkészítésére. A szervezet nevében a családjával a második világháború végén emigráló Mustó 159 A Soros Alapítvány magyarországi első tíz évéről és a rendszerváltásban játszott szerepéről Nővé Béla írt könyvet. Szavai megerősítik a fent kifejtetteket: ez esetben is egy már korábban is létező, személyes szimpátiákra és eszmei azonosságra/hasonlóságra épülő kapcsolatrendszer továbbépítéséről van szó. „Személyes közvetítések, hazai és emigrációbeli kapcsolatai révén ez idő tájt [a ’70-es-’80-as évek fordulóján - N. Z.] figyel fel a kelet-közép-európai térség különféle autonómiamozgalmaira: a Szolidaritás, a Charta 77 s a magyarországi demokratikus ellenzék 1981 decembere után mind politikailag, mind egzisztenciálisan nyomasztó szükséghelyzetbejutott belső »disszidenseire«. Üzleti kapcsolatait latba vetve, szemfüles háttér-diplomáciával sikerül megszerveznie, hogy Nyugat-Európa és az USA különféle egyetemi kutatóintézetei évente meghívjanak egy-két tucatnyi lengyel, cseh és magyar ellenzékit, ösztöndíjaikat az Open Society Fund révén maga fedezi. E fél konspirativ gyakorlat két-három éves tapasztalatai mindazonáltal arról győzik meg, hogy pusztán ezzel az eszközzel aligha lehet hathatósan előmozdítani a hőn remélt kelet-európai változásokat, mi több, a nyugati meghívások csak még inkább politikai gettóba szorítják, elszigetelik kedvezményezettjeit, így jut végül arra az elhatározásra, hogy kísérletként egy törvényesen bejegyzett alapítványt hoz létre Magyarországon.” 1989 áprilisában azt olvashatjuk egy napi operatív jelentésben, hogy Magyar Bálint arról tájékoztatta Mécs Imrét, hogy „Soros Györgytől 1,6 millió forintot kaptak egy irodalmi lap létrehozására”. A FIDESZ-szel kapcsolatos információk ellentmondásosabbak: egy 1988. májusi beszámoló szerint Soros a Rajk László Szakkollégiumban találkozott a FIDESZ két szervezőjével is, akik felkérték az üzletembert a szervezet anyagi támogatására, Soros azonban „ezt a kérést kategorikusan elutasította”. Szinte pontosan egy évvel később Soros állítólag már úgy fogalmazott a FIDESZ „választásokkal kapcsolatos infrastrukturális bázisának megteremtése” céljából a szervezet által benyújtott pályázat elbírálásáról, hogy „támogatja az összeg odaítélését, bármekkora is legyen az, mivel a szövetség kivételezett figyelmet élvez nála”. Szintén e hónapban a FIDESZ választmányi ülésén Tirts Tamás arról tájékoztatott: Soros a támogatások odaítéléséhez egyetlen feltételt szabott, hogy „a FIDESZ nem válhat párttá”. (Nővé Béla: Tény/Soros. A magyarországi Soros Alapítvány első tíz éve, 1984-1994. Budapest, 1999, Balassi; ÁBTL 2.7.1. NOIJ „Szabad Demokraták Szövetsége”, III/III-64-64/5 (1989. 04. ОТ); A jelentéseket idézi Modor Adám: Ellenségből ellenzék. Mozaikok egy rendszerváltó párt életéből, 1988-1994. Budapest, 2008, Kairosz, 38, 121, 129.) 48
