Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
A szétválás fél éve Nagymihály Zoltán 1956 és annak magyarországi értékelése alapjaiban határozta meg az emigráció otthoni változásokhoz kapcsolatos viszonyulását. így amikor 1988 júliusában Grósz Károly pártfőtitkár-miniszterelnök117 az Egyesült Államokban és Kanadában járt, és New Yorkban, majd Torontóban addig nem látott módon találkozott az észak-amerikai magyarság mintegy 150 fontos képviselőjével, nyilvánvaló módon került az asztalra - az erdélyi magyarság helyzete mellett - a forradalom megítélése.118 Grósz a résztvevők előtt bejelentette: Pozsgay Imre vezetésével bizottság jön létre az „1945-től, de főleg az 1956 óta” megtett út értékelésére. Grósz arra is ígéretet tett, hogy augusztus végéig törvényt alkotnak arról, hogy az ’56-os szerepükért elítélteket minden joghátrány alól mentesítik, valamint hogy a kormány Nagy Imre hamvait „végső nyughelyére” fogja helyezni.119 „Harminc év múltán a kormány úgy érzi, erkölcsi kötelessége Nagy Imre s a perben elítélt másik két kivégzett hamvait a családnak visszaadni, s lehetővé tenni, hogy végső nyugvóhelyre kerüljenek.”120 A Grósz által tett gesztus - vagy ahogy ő kifejezte: erkölcsi kötelességgyakorlás - persze egyáltalán nem jelentette az események átértékelését, hiszen „Nagy Imrét a magyar kormány nem rehabilitálja. Nagy Imre lábbal tiporta a Magyar börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult. A ’70-es évektől számos előadást tartott a forradalom emlékének megőrzése érdekében. A beszédek szövegét teljes terjedelmében közölte az Irodalmi Újság hivatkozott száma: A magyar forradalom mártírjai... i. m. 1988, 1-5. A Pere Lachaise-ban várható események - az otthoni megemlékezésekkel együtt - a legfelsőbb pártvezetés ülésén is szóba kerültek. Fejti György a „jobboldali emigráció és bizonyos nyugati polgári körök” rendezvényeként azonosította a párizsi eseményeket. „Ezeket a külföldi törekvéseket diplomáciai úton próbáltuk befolyásolni. Ennek ellenére ezekre sor kerül” - jelezte lakonikus tömörséggel. A jelképes temetés másnapján értékelő, a hírszerzés által keletkeztetett operatív jelentés a beszédekben „némi szovjet- és románellenes élt” vélt felfedezni, ugyanakkor „a magyarellenesség nem dominált (sic!), semmi aktualitást nem hordozott.” A dokumentumokat közli: Kenedi i. m. 1996, 201, 216. 117 Grósz Károly (1930-1996): Kommunista politikus. 1980-tól az MSZMP KB, 1985-től az MSZMP PB tagja, 1987 júniusa és 1988 novembere között a Minisztertanács elnöke, 1988 májusától 1989 októberéig az MSZMP főtitkára. 118 Mindezek előzményeként már Grósz 1988. májusi londoni látogatásán előkerült a téma: Krassó György a BBC tudósítójaként tett fel három kérdést a miniszterelnöknek, köztük 1956 rehabilitálásáról és Nagy Imre sírjának megjelöléséről. Krassó nehezményezte, hogy kérdéseire nem kapott egyértelmű választ. Idézi: Kenedi, i. m. 1996. 186. 119 Grósz Károly Amerikában. Elhagyják Magyarországot a szovjet csapatok? Nyugati Magyarság, 1988. július-augusztus [1-2], 2. 120 Szilágyi Júlia: Toronto: Elérkezett az ideje... Irodalmi Újság, 1988/4, 11. 38
