Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)

Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)

„Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk”

Népköztársaság alkotmányát.”121 Nem meglepő, hogy Grósz a tudósítások szerint egyáltalán nem beszélt a forradalmi szerepük miatt kivégzettekről vagy a harcokban elesett „közkatonákról”, csupán Nagy Imréről és „a másik két elítéltről”, azaz Maiéter Pálról122 és Gimes Miklósról.123 A Newsweeknek adott interjújában a pártfőtitkár nemcsak azt erősítette meg, hogy ’56 megítélésének ügyében nincs alku, de azt is, hogy gondolkodása e kérdésben nem különbözik az 1956 decemberétől hivatalos pártállásponttól: „Véleményem az, hogy 1956-ban ellenforradalom volt. Polgárháború kezdeti jelei mutatkoztak. Küszöbön állt a Nyugat katonai beavatkozása.”124

Mi sem természetesebb, hogy ebben a kérdésben - valamelyik fél kapitulációja vagy behódolása kivételével - nem látszott esély a közeledésre. Az emigráció döntő részének szemében mindez nem egy kérdés volt a sok közül, és nem is a múlt része: a szabadságharchoz való viszonyulás komoly identitásképző és önmeghatározó erő volt, amely a magyar jövő számára is fogódzót jelentett. Ahogy meghatározó, az Egyesült Államokban élő emigráns vezetők - kiegészülve az éppen kinn tartózkodó, az otthoni polgári radikális ellenzékhez tartozó Csalog Zsolttal125 és Konrád Györggyel - a találkozó előtt nyilvánosságra hozott, Grósz Károlynak címzett levelükben fogalmaztak: „Úgy véljük, hogy a magyarság jövőjének tartós jobbulása csak akkor következhet be, ha [...] az új kormányzat teljes mértékben rehabilitálja az 1956-os magyar forradalom történelmi igazságát, valamint azokat is, akiket a forradalom előtti és utáni években politikai okok miatt jogfosztással, börtönnel, halállal sújtott a rendszer.”126 Szintén antagonisztikus ellentétet jelzett az otthoni hatalom által képviseltekhez képest Nagy Károly és Püski Sándor felszólalása. Előbbi a magyarságkép alakulását középpontba állítva emlékeztetett arra, hogy „Amerika és más nyugati országok népei szemében mekkorát emelkedett a

121 Grósz Károly Amerikában, i. m. 1988, 2.

122 Maiéter Pál (1917-1958): Katonatiszt, politikus. 1956. november 2-3-án honvédelmi miniszter, a Nagy Imre-perben halálra ítélték, 1958. június 16-án kivégezték.

123 Gimes Miklós (1917-1958): Újságíró. Nagy Imre egyik leghatározottabb támogatója, a forradalom alatt a Magyar Szabadság szerkesztője, november 4-e után a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom alapítója. A Nagy Imre-perben halálra ítélték, 1958. június 16-án kivégezték.

124 Grósz Károly Amerikában i. m. 1988, 2.

125 Csalog Zsolt (1935-1997): Szociológus. 1982-től az Egyesült Államokban élt. 1988-ban az SZDSZ alapítója. 1993-ban kilépett a pártból.

126 Grósz Károlynak, Magyarország miniszterelnökének. Nyugati Magyarság, 1988. július-augusztus, 2.

39