Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
A szétválás fél éve Nagymihály Zoltán különböző akcióit, majd a Szabad Kezdeményezések Hálózata tevékenységét, addig Krassó erős gyanakvással fogadta módszereiket és megkérdőjelezte céljaik őszinteségét.76 „Megint egyszer a világsajtó első oldalára kerültünk” - adott nyomatékot szavainak az 1988. március 15-éről tudósító Kasza László. A tudósító a „demokratikus ellenzék viszonylag kis csoportjának felhívására” utcára vonult „10-15 ezer ember” ünnepségéről úgy vélte: „Ennek a március 15-nek a hivatalos és a független megünneplése közötti különbség talán minden eddiginél jobban megmutatta: milyen szakadék tátong a hatalom maroknyi birtokosa és a mai magyar társadalom között.”77 Nyitrai Gyula a Nemzetőrben kevésbé a hatalmi atrocitásokat, inkább az ünnepi üzeneteket középpontba állító írásában „lázas, lobogó márciusként” emlegette az 1988-as ünnepséget, a megmozdulás fontosságát a következőképpen illusztrálva: „Délután felhívott Münchenben egy pesti ismerősöm, aki 29 éves, fizikus, és elmondta, hogy a jövő hónapban disszidálni akart az Egyesült Államokba, ahol komoly tudományos megbízást kapott volna. Részt vett az ünnepségen és úgy döntött, hogy marad, mert megértette, hogy otthon van feladata.”78 Nagyobb port vert fel a június 16-ai eseménysorozat: a Hősök terei megemlékezés megtiltása és a „Batthyány-Nagy Imre-örökmécsesnél” összegyűlt tömeg elleni brutális fellépés. Az Irodalmi Újság hosszú tudósításában idézte fel a budapesti eseményeket. „A rendszernek nincs annyi gumibotja, amennyivel ezt el lehetett volna hallgattatni és a világ előtt el lehetett volna titkolni. A tüntetésről készült filmfelvételeket bemutatta a Nyugat jóformán valamennyi 76 Krassó szoros kapcsolatban volt az Inconnu művészcsoport tagjaival, akiknek tevékenységét nagyra értékelte. A Szabad Kezdeményezések Hálózatának 1988. májusi létrejöttétől kezdve az Inconnu egyre inkább a „demokratikus ellenzék” perifériájára szorult, mivel tagjai kezdettől antidemokratikusnak tartották az SZKH szerveződését. Egy május 5-ei napi operatív jelentés szerint Molnár Tamás arról tájékoztatta Krassót, hogy az Inconnu és más csoportok is sérelmesnek tartják a Hálózat szervezésének körülményeit. Egy négy nappal későbbi jelentés szerint Krassó Philipp Tibort, az Inconnu másik alapítóját - állambiztonsági szóhasználat szerint - „elszámoltatta” azért, mert nem voltak jelen és nem tiltakoztak az SZKH május 4-ei megbeszélésén. „Krassó [...] elmarasztalta Philippet, és az inconnusokat, hogy nem veszik észre: Kis Jánosék tevékenysége »egy óriási kihívás«, amit »nem lehet félvállról venni«, arra »a legnagyobb koncentrációval, gondosan, okosan kell reagálni«.” (ÁBTL NOIJ „Szabad Kezdeményezések Hálózata”, III/III-85-88/3 (1988. 05. 05.), 95-98; III/III-87-90/2 (1988. 05. 09.), 101.) 77 Kasza László: Március 15-e Budapesten. Irodalmi Újság, 1988/2, 1. 78 Nyitrai Gyula: Tízezres tömeg tüntetett Budapesten. Nemzetőr, 1988. március, 7. 30
