Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Nagymihály Zoltán: "Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk" A magyar emigráció kapcsolata a rendszerváltó Magyarországgal (1987-1990)
„Azért maradtunk meg, hogy most segíthessünk” televíziója: a szégyen nem a tüntetőket, hanem a gumibotos hekusokat és a békés emberek verésére parancsot kiadó politikai vezetőket érte. A budapesti tüntetőkkel együtt érzett az egész nyugati világ közvéleménye.” Az írás a „Jó lesz vigyázni! Jó lesz nagyon vigyázni” szándékoltan fenyegető élű mondatokkal kívánt üzenni a budapesti hatalomnak.79 A következő számban Kasza László hosszú helyszíni tudósítása olvasható az őrizetbe vettek neveivel és az elhangzott fontosabb beszéde dokumentálásával (Dénes János,80 Kis János,81 Mécs Imre,82 Rácz Sándor).83 Krassó György tudósításában megszólaltatta Tamás Gáspár Miklóst, aki félreérthetetlenül üzent a párt reformszárnyának, amelynek most „lépnie, nyilatkoznia kell, el kell határolnia magát ettől az akciótól, különben soha senki nem fog hinni szavuknak”.84 Kende Péter85 a párizsi Magyar Füzetekben közölt tanulmányában a három megmozdulás, március 15-e, június 16-a és a méreteiben legnagyobb, június 27-ei, az erdélyi falurombolások ellen szervezett tüntetés társadalmi háttere és kezelése kapcsán fontos következtetéseket vont le az ellenzék aktuális állapotáról és csoportjairól is: „A Romániával kapcsolatos fájdalmak és sérelmek lényegében az ország egész lakosságát megmozgatják; így jöhetett össze szinte szervezés nélkül ötvenezer ember vagy még annál is több egy hétköznap délután. A »történelmi igazságtételt« egy sokkal szőkébb politikai elit tekinti ügyének - és aktuális ügynek - még egy olyan esemény másnapján is, mint Kádár bukása. A kettő között áll az 1988. március 15-ei tüntetés, ahol fiatal magyarok ezrével mutatták ki, hogy igenis érdekli őket a szabadság, ma is aktuálisnak tartják 79 Budapesti megemlékezés Nagy Imrére és 1956 mártírjaira. A reform-kormány rend őrei gumibotokkal támadtak a békés felvonulókra. Irodalmi Újság, 1988/3, 9. 80 Dénes János (1930): Vegyésztechnikus. 1956-ban a Kőbányai Gyógyszeráru Gyár munkástanácsának vezetője. 1958-ban tizenöt év börtönre ítélték, 1963-ban szabadult. 1990 és 1994 között MDF-es, majd független országgyűlési képviselő. 81 Kis János (1943): Filozófus, politikus. Az SZKF1 és az SZDSZ alapítója, utóbbinak 1990 és 1991 között az első elnöke. 2002-ben lépett ki a pártból. 82 Mécs Imre (1933): Villamosmérnök, politikus. 1956-os szerepéért halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult. Az SZKH és az SZDSZ alapítója, a TIB vezetőségi tagja. 1990 és 2010 között SZDSZ-es, majd MSZP-s országgyűlési képviselő. 83 Kasza László: Budapest, 1988. június 16. Irodalmi Újság, 1988/4, 9. 84 Krassó György: Tüntetések Budapesten. Otthon is megemlékeztek Nagy Imréről és mártírtársairól. Nemzetőr, 1988. július-augusztus [5, 8], 5. 85 Kende Péter (1927): Szociológus, újságíró. 1956-ban hagyta el Magyarországot. A párizsi emigráció fontos szereplője. 31
