Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben
Van-e kiút a zsákutcából? Leszámolva az illúziókkal Ahogyan láttuk korábban, az MDF már 1988-ban hangoztatta, hogy a magyar mezőgazdaság világszínvonalába, versenyképességébe és az agrártermékek korlátlan eladhatóságába vetett hitek csak illúziók. A kettős struktúrának a kilátástalanságát, az üzemi szerkezet korlátáit is megfogalmazták, miszerint a nagyüzem a maga formájában fejlődésre képtelen, a kisüzem pedig kényszerűségből elavult technikával dolgozik. Ezek mellett pedig hiányzik a vállalkozó típusú középparaszti réteg, amely alapja kellene legyen a színvonalas, hatékony élelmiszergazdaságnak. Az MDF is hangsúlyozta - nem egyedül persze - az agrárolló nyílásának negatív hatásait, amellyel a költségvetés a mezőgazdasági ágazatból egyre nagyobb összegeket vont el. A további egyenlőtlenségeket ágazaton belül is növelte az, hogy a befolyó támogatások egyenlőtlenül oszlottak meg, a dotációk jelentős része a nagyüzemekhez érkezett, amelyek mintegy harmada így is súlyos helyzetével küzdött. Még úgy is, hogy - mutat rá az MDF programja - a különféle támogatások mértéke megközelíti az általuk megtermelt új érték 40%-át.88 Alapvetően a jövőt az MDF - is - változatos, strukturált szervezeti és tulajdoni formákban látta, amelyben jelen van a magángazdaság és a valóban szövetkezeti elvek szerint működő üzemforma. Ez az elképzelés a tulajdonviszonyokba való beavatkozás nélkül nem volt megvalósítható. Ennél a pontnál pedig kikerülhetetlenül felmerül a „kié legyen a földtulajdon?” kérdése. Azt az MDF határozottan kinyilvánította, hogy a parasztságnak az elmúlt 40 év szenvedéseiért erkölcsi elégtétel jár. Ez azonban nem jelentette az eredeti földtulajdonok visszaadását, a ’47-es alapokon való visszarendeződést nem tartották megvalósíthatónak, már csak azért sem, mert lényeges változások álltak be a földek művelési ágában, minőségben, a falvak népessége pedig nagy arányban kicserélődött. Alapelvként kezelték, hogy „lehetőleg mindenki ott és abban az ágazatban váljék tulajdonossá, ahol van”.89 A kártalanítást azonban végre kívánta hajtani a termelőszövetkezet területén élő, de már nem tsz-tag egykori tulajdonosok irányában az MDF, mégpedig a szövetkezeti közös tulajdonban levő földekből. Egyébként pedig a program szerint a A Magyar Demokrata Fórum mezőgazdasági munkacsoportjának javaslata az MDF agrárprogramjára. RETÖRKI Archívum, Lakiteleki Rendszerváltó Archívum, MDF korai időszakának iratai, 1.5.2. Politikai osztály iratai, 15. doboz, 19. ő. e. 89 Uo. 179
