Szeredi Pál (szerk.): A szétválás fél éve. 1989 ősze - RETÖRKI könyvek 44. (Lakitelek, 2020)
Juhász-Pintér Pál: Van-e kiút a zsákutcából? Pártok, agrárprogramok, agrártézisek 1989-ben
A szétválás fél éve Juhász-Pintér Pál termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat vagyonközösséggé kell szervezni, melynek során a vagyont a tagok és az alkalmazottak tulajdonába kell adni. Ennek alapjául a tagi vagy alkalmazotti viszonyban töltött időt tekintették. Ez a felosztás elsősorban nem tényleges feldarabolást, felosztást jelentett volna, az csak magára a tulajdonjogra és a hasznosítási jogra vonatkozott. A tagság és a dolgozók mellett résztulajdonossá válnának az örökösök és azok is, akik elvett földjeikért kártalanítási igénnyel lépnek fel. Tehát a szövetkezetek tulajdona részjegyek formájában kerüljön felosztásra, amely részjegyek szabadon örökölhetőek, adhatóak, vehetőek.90 Az állami gazdaságok esetében ez pontosabban azt jelenti, hogy a földvagyonból első körben a területükön élő olyan személyeket kell kártalanítani, akiknek földje az állami gazdaság művelésébe került. A fönnmaradó föld és egyéb vagyon mintegy 30%-át szándékoztak az állami gazdaságok dolgozóinak a tulajdonába adni az ott eltöltött évek arányában. Az ezek után is megmaradó vagyon pedig képezze az állam tulajdonát. Már 1989-ben megjelenik az MDF agrárkoncepciójában az árverés intézménye. Ennek szerepe az a szabályozó mechanizmus, amellyel a tulajdonosok földet szakíthatnak ki a nagyüzemből. Az árverésnek az aranykorona érték alapján kell megtörténnie, mivel a föld értékét a bevitelkori aranykorona érték határozza meg. Ebben az eljárásban egy olyan biztosítékot láttak, amely megakadályozhatja, hogy a jó pozícióban levő hatalmi csoportok esetleg a nyilvánosság kizárásával értéken alul vegyék birtokba a gazdaság vagyonát. Az aktuális, működésképtelen mezőgazdasági szerkezet megváltoztatása ügyébe ugyanis tartottak többen az MDF-en belül is a nagyüzemekben érdekelt hatalmi csoportoktól. „A társadalom minden pontjára elér a kezük. Hatalmuk óriási, gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, markukban van az ország”91 (Bogárdi Zoltán). Leszögezhető tehát, hogy az MDF az agrárkérdésben a rendezett magántulajdon híve volt, amelynek alapján korszerű parasztgazdaságokat és a valódi tulajdonosok önkéntes szerveződésével alakuló vagy ezen elv szerint együttmaradó szövetkezeteket lehet teremteni.92 És ami fontos kitétel volt részükről a vagyonelfolyás megakadályozására, hogy az esetleges vagyonértékesítésből vagy bérletekből befolyt összegeket a 90 Az MDF agrárprogramja. Nagygazdaságból önkéntes vagyonközösség. Magyar Nemzet, 52. évf., 216. szám, 1989. 09. 14., 4. 91 Pártok - agrárprogramok. Budapest, 1989, Agroinfom Kiadó, 71. 92 A Magyar Demokrata Fórum mezőgazdasági munkacsoportjának javaslata az MDF agrárprogramjára. RETÖRKI Archívum, Lakiteleki Rendszerváltó Archívum, MDF korai időszakának iratai, 1.5.2. Politikai osztály iratai, 15. doboz, 19. ő. e. 180
