Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bíró Zoltán
Húsz év után megszüntetéséről volt szó. Ugye hoztak egy döntést (a Politikai Bizottság), hogy megszüntetik a Tiszatáj című lapot, amely az egyetlen fórum volt a mi oldalunkon tulajdonképpen, vagy legalábbis csak vidéki lapok voltak. Egyszer a Benczúr utcában jártam, feleségem elküldött bevásárolni, szatyorral a kezemben és egyszer csak valaki hátulról átkarolt, és azt mondta, hogy: „hát maga miért nem látogat meg engem?” Én néztem hátra, hogy ki az ördög lehet ez, hát a bajuszát megláttam, Aczél György volt, aki már mindenhonnan kirúgott akkor, már tanítani sem engedtek, sehol nem tudtam létezni, hát mondom, miért látogatnám én meg magát? Mondom, most szüntették meg éppen a Tiszatájat, még mi beszélni valónk lehet még ezek után? Aczél György:,,Higgye el, hogy én ellene szavaztam a megszüntetésnek. Jöjjön be hozzám, beszéljük meg! ” Elmentem hozzá, na, hát ez a beszélgetés életem egyik legérdekesebb beszélgetése volt, és nagyon sajnálom, hogy nem volt nálam valami titkos kis lehallgató készülék, magnó vagy valami, úgyhogy én erről nem is szoktam beszélni éppen azért, mert nem tudom igazolni... De a beszélgetés lényege az volt - ott már egyértelműen -, hogy a rendszerváltás szelét Aczél György nagyon jól megérezte, és kifejezésre jutatta, hogy akiért aggódik, az nem más, mint az úgynevezett demokratikus ellenzék. Ezt olyan formában kérdezte meg tőlem - ezt talán csak megkockáztathatom, ha elmondom -, hogy mi a véleménye magának ezekről a belvárosi fiúkról, hát mondom, nem tudom kire vagy kikre gondol, sok mindenki, sok mindenféle ember lehet belvárosi. Hát tudja, a maga generációjában is ott vannak ezek a zsidó gyerekek. Hát mondom, valakivel nagyon jó kapcsolatban vagyok, tényleg hát Hamburger Mihállyal jó kapcsolatban voltam, de hát mondom, van olyan is, akivel én nem ülnék le egy asztalhoz. Erre Aczél György: Ki az, ki az? Hát mondom, például Haraszti Miklóssal. Aczél: Hát, azzal én sem. De a lényeg azonban az, hogy ami ebből komoly volt, hogy Aczél György nagyon pontosan érezte azt, hogy Donáth Ferenc halála, aki összekötő kapocs volt valóban - és egyéniségénél, múltjánál fogva is lehetett összekötő kapocs -, olyan veszteség, hogy neki már féltenie kell az övéit - a Konrád Györgyék, Vásárhelyi Mik- lósék köré szerveződött társaságot -, és ő csupán ezért aggódott és ajánlott egy valamiféle együttműködést. Én akkor azt mondtam neki, hogy én erről nem tudok dönteni, de nem is tudom, hogy mire lenne jó egy ilyen együttműködés. Maguknál ott van minden eszköz, sajtó és minden egyéb, nálunk meg semmi, tehát ilyen alapon nemigen tudunk tárgyalni, és ezzel elváltunk 40
