Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bíró Zoltán
Bíró Zoltán egymástól. Én beszámoltam erről, de ez már teljesen nyilvánvaló volt, hogy a rendszerváltás jegyében zajlik. Sz. L. Zs.: De ilyen együttműködés volt, hiszen 1985-ben Monoron még együtt tanácskozott a demokratikus és a népi ellenzék. B. Z.: Itt is kétféle életút volt ebből a szempontból: az egyik, mondjuk, Csur- ka Istváné és másoké, akik hittek abban, hogy együtt lehet működni ezzel a társasággal, a másik például az enyém, aki nem hitt ebben akkor sem. Én el sem mentem, illetve előre mondtam a társaimnak, hogy én nem megyek el semmiképpen, és nem is nagyon értek egyet azzal, hogy ebben mi testületileg részt vegyünk, mert semmi jót nem nézek ki ebből a tanácskozásból. Ez lényegében így is lett, tehát az a sajátos helyzet adódott, hogy ők lettek hirtelen azok, akiket inkább elfogadott a hatalom, mert ugye mégiscsak másképp fogalmaztak, meg mások voltak, mint mi. És a mi táborunk lett az, amelyikre a hatalom összes dühe ráirányult, azon kívül nem is jött létre az az együttműködés, ami elvben létre kellett volna jöjjön. És akkor Csurka István írt egy levelet Vásárhelyi Miklósnak, amiben javasolta a második Monor összehívását, a hátunk mögött megszületett a Társadalmi szerződés című program: nem tudtunk róla, nem szóltak róla egy árva szót sem. Ezekkel nem lehet együtt dolgozni. Akkor eldöntöttük ott rögtön helyben, hogy megszervezzük a saját találkozónkat, nincs második Monor, tudniillik, baleknak nem fogunk odaállni néhány figura kedvéért. Sz. L. Zs.: Mi volt az a Társadalmi szerződés, mondjuk el, mert a nézők nagy része talán már nem tudja. B. Z.: A Társadalmi szerződésnek volt egy ütősnek mondható kezdő mondata: Kádárnak mennie kell! Nekünk rögtön feltűnt, hogy utána nem szerepelt az, hogy Aczél Györgynek is mennie kell, és tulajdonképpen az egészet egy rendkívül óvatos, még a rendszeren belül gondolkodó reformprogramnak lehet tekinteni, amivel a legfőbb baj az volt, hogy ők ezt kész helyzetnek tekintették, tehát egy kész helyzetet próbáltak teremteni számunkra, amiben majd ők sodornak bennünket, és majd ők diktálják annak az ütemét, hogy mi történjen. Ezzel mi gyökeresen szakítottunk, ami abban jelent meg első fokon, hogy Lakitelekre nem hívtuk meg őket, illetve csak bizonyos tagjaikat hívtuk meg. Konrád György el is jött például, fel is szólalt, és nagyon rokonszenvesnek, jó gondolatnak tartotta a lakiteleki találkozót. Ezzel együtt olyan nagyon már 41
