Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Petrasovits Anna
Petrasovits Anna a KGST, az akkori szovjet piac még legalább 10-15 évig nagyon fontos lesz a magyar gazdaság számára, ezért a szakszervezeteket nem szabad szétverni; szétverték, legyengítették. Az államot nem szabad szétverni; legyengítették. Azt mondták, etatista vagyok. Dehogy vagyok én etatista, soha nem is voltam, nem is leszek, de azt mindenki tudja, hogy ha van egy ekkora mértékű nemzeti feladat, azt valahonnan vezényelni kell. Vagy a magyar állam az, ami legalább a társadalmi és a gazdasági folyamatok néhány sarkpontját kézben tartja, és így működik együtt, konstruktívan, okosan - a nemzetközi tőkével, a transznacionális monopóliumokkal, a nemzetközi hitelvilággal, mert olyan nincs, hogy elzárkózzunk - vagy pedig, ha ezt nem teszi meg, olyan társadalmi lecsúszás, olyan tömeges deklasszálódás fog bekövetkezni, ami aztán be is következett, és ebből nagyon nagy baj van. Egyébként akkoriban a nyugati szociáldemokratáknak minden összejövetelen ezt feszegettem: ha nem kapunk komoly nyugati segítséget, Magyarországon nagy szociális válság fog kialakulni, ráadásul ha a szerkezetekhez, a nagy elosztórendszerekhez nem nyúlunk hozzá, baj lesz. És ezt akkor meg is értették. 1990-ben az egyik nyugati szociáldemokrata rendezvényen fejtettem ki a weimarizálódás veszélyét: oda kell nyúlni, meg kell oldani a dolgokat, mert védtelen és bűntelen emberek olyan szociális helyzetbe fognak kerülni, hogy nem tudják, merre van a kiút, nem tudják, hány óra. És ezt nekünk, politikusoknak meg kell előzni, jó előre kell látni. Sz. L. Zs.: Ez a koherens program azonban mégsem tudott sikert aratni az 1990-es választásokon, pedig korábban a fölmérések azt mutatták, az emberek 15%-a szociáldemokrata gondolkodásúnak vallja magát. Egy időben Ön volt a negyedik legnépszerűbb politikus Magyarországon... A párt mégis csak 3,55%-ot ért el, majdnem sikerült megugrania az akkori 4%-ot, kicsin múlott, de mégsem. Miben látja az okát, hogy ez nem sikerült? P. A.: Mondhatnám azt, hogy mi voltunk a hibásak, én nem vezettem jól a pártot, önkritikát gyakorolni satöbbi, satöbbi, de ez az egész okhalmaznak csak a töredéke. A választások előtt pár nappal kaptam egy baráti megjegyzést: mi nem kerülhetünk be a Parlamentbe. Akkor én már rosszat sejtettem, de azért örök optimistaként azt hittem, hogy hátha rosszul tudja a barátom. De jól tudta. Azt gondolom, hogy addigra már a régi és az új elit már egy olyanfajta előzetes hatalommegosztás irányába mozdult el, amelyben egy szociáldemokrata pártra nem volt szükség, homokszem lett volna a gépezetben, diszfunkcionális volt... Ennyit a hatalmi politizálásról, ami azért 195
