Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Petrasovits Anna
Húsz év után Közép-Kelet-Európában, Magyarországon mindig mindent eldönt igazán. Úgyhogy amíg a baloldal egy komoly önreflexióval rá nem döbben azokra a történelmi hibákra, amiket végig elkövetett - ’19, ’48, és ’56 után -, addig itt a szociáldemokrácia megerősödésére nem lehet számítani. Az emberek nem tudták, mi az a szociáldemokrácia - „valami baloldali”. A baloldal annyira diszkreditálta magát, hogy akkor mindenhol megfigyelhető Európában, hogy a szociáldemokrácia sehol sem volt, nagyon vérszegényen szerepelt mindenhol. A szakszervezeti mozgalomról fogalmuk sem volt, hogy igazán mi is az: a munkásság polgárosodásának egyik intézményrendszere. Hát, nálunk nem az volt... és a szakszervezetek megint nem álltak mögénk. Mind a három pártnak megvolt a maga érdekvédelmi szervezete, a Munkástanácsok, a Liga Szakszervezet meg az MSZOSZ. Hiába próbálkoztunk folyamatosan gesztusokkal az ágazati szakszervezetek irányába, megállapodásokat is kötöttünk, az emberekig az nem nagyon jutott el, hogy akkor ez most mennyiben más, mint a régi kommunisták dolgai. És még egyet ne felejtsünk el: az emberek nagy többségénél a voksok leadásakor nem a szociális kérdés volt a perdöntő, hanem az elfojtott, nemzetünket annyiszor megalázó történelmi szituációból való kikeveredés vágya. Valahol teljesen természetes, hogy az emberek azt mondták, az MDF-re szavazok, az nem is nagyon radikális, kicsit olyan kommunistás is, de kicsit azért olyan nemzeti, no, az pont jó lesz nekem. A szociáldemokrata párt programja, amit mi mondtunk, történelmileg még nem volt fontos. Mi volt fontos akkor? Nyilván az, hogy végre egy szabad, független magyar hazában éljünk. Sz. L. Zs.: Nekem is az jutott eszembe erről, hogy talán túl korán jöttek. Nem tudom, később lett volna-e tér, ebbe talán most ne menjünk bele. Ami viszont érdekes, hogy a párt nem került be a Parlamentbe, az Ön elleni személyes támadások azonban továbbra is folytatódtak. Miért szúrta Ön annyira a szemét bizonyos embereknek? P. A.: Ez a mai napig igazán rejtély. Ha eljátszunk a gondolattal, a felkészült, ráadásul baráti viszonyban levő reformkommunisták mondhatták volna, hogy gyerekek, legyen két baloldali párt, egy ilyen ortodoxabb, MSZMP-sebb, aztán majd mi szép lassan szociáldemokratizálódunk, meg legyen egy inkább polgári demokráciában gondolkodó. A liberálisokkal is jó kapcsolatot kiépítő SZDSZ oldaláról is végigjátszhatjuk: miért van az, hogy ’90-ben még számos szabad demokrata kampányában részt vettem, aztán azt vettük észre, hogy a választások idején már úgy gondolják, hogy 196
