Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Petrasovits Anna
Petrasovits Anna * * * Az első részben Petrasovits Anna elmesélte, miért kezdett el politizálni fiatal egyetemi oktatóként a nyolcvanas évek végén, miért éppen a szociáldemokratákat választotta, miért tartotta és tartja magát szo- ciálliberálisnak, milyen belső megosztottság feszítette az újraalakult pártot, milyen volt a viszonya a többi ellenzéki alakulathoz, illetve a szocialistákhoz, hogyan fogadta őket a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom, és hogyan festett a párt választási programja 1989 végén. Szabó László Zsolt: Térjünk még vissza egy szebb időponthoz, amikor ’89. november elején Ön lett a szociáldemokrata párt elnöke. Hogyan élte ezt meg? Sokan azt mondták, itt az új Kéthly Anna... Petrasovits Anna: Nagyon nagy felelősség szakadt a vállamra akkor. Tudtam, hogy a lappangó ellentétek megvannak a pártban, és azt is tudtam, hogy nagyon fontos az én kiegyenlítő feladatom, hogy a választásig valahogy a pártot el tudjuk vinni. Ha bejutunk a Parlamentbe, úgyis több lesz a barát és kevesebb az ellenség, de hát addig... És tudtuk, tudtam, hogy nagyon-nagyon rövid az az időszak, nincs fölkészülve a magyar társadalom, a Szociáldemokrata Párt pláne nincs fölkészülve - hiába, ha már a mélyben tulajdonképpen a rendszerváltás jóval előbb elkezdődik, hiszen amikor már a társasági törvényt megfogalmazzák és beindulnak a spontán privatizációk, az lényegében gazdasági értelemben egy rendszerváltás, mert a vállalkozások szabadsága onnantól semmilyen korlátot nem szenved. De tudtam azt is, hogy ha nem egyensúlyozom a párton belül ezeket az irányzatokat, akkor bizony nem jutunk el a választásokig. Meg kellett fogalmaznunk a programunkat, ki kellett építeni egy infrastruktúrát, ahhoz meg nem volt pénz. Ne felejtsük el, mi az állami költségvetést nem úgy kaptuk meg, mint a többi párt, hogy odamentünk ötödikén a kasszához, és hozták a pénzt, a párton belül csak egy nagyon szűk csoport érintkezett az akkori vezetéssel, azok kapták és költötték el a pénzt. De ez nem a Szociáldemokrata Párt volt. Mi nem kaptuk meg a költségvetési támogatást, nekünk saját magunkból kellett az eszünkkel, az intelligenciánkkal, az akarásunkkal meglenni, a saját pénzekkel, amiket vittek be az emberek, mint a téglapénzeket: igazi szocdem módon próbáltuk civilekként csinálni ezt a dolgot. Amikor elnök lettem, szembesülni kellett azzal, hogy itt profi párttal, sőt profi pártokkal kell megütköznünk, mert az 193
