Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Petrasovits Anna
Petrasovits Anna szociáldemokraták, akik úgymond konformista módon viselkedtek, ahogy a magyar társadalom legnagyobb része is, politikailag elfogadták azt a status quót, amiben éltünk - tehát ők másképp gondolkodtak, mint a nem egyesülők. Közöttük feszült különben a legnagyobb ellentét. Végül érdemes megemlíteni azokat a reformkommunistákat, akik megint több csoportra oszthatók. Feltétlenül voltak közöttük tisztességes, becsületes, valóban változást akarók, akiknek ugyan miért ne lehetett volna itt a helyük, hiszen minden más új pártban is voltak reformkommunisták is. Volt közöttük azonban, aki esetleg, hogy úgy mondjam, más elgondolás miatt választotta a Szociáldemokrata Pártot, és ez, mint később kiderült, végzetessé is vált. Sz. L. Zs.: Volt esély arra, hogy integrálni lehet ezeket a különböző irányzatokat, platformokat a párton belül? P. A.: Volt egy történelmi pillanat, hiszen 1989 nyarán és őszén tulajdonképpen már mást sem tettem egy maroknyi csapattal, mint megpróbáltuk integrálni ezt a három irányzatot... Sz. L. Zs.: Ön önmagát hova sorolja? P. A.: Én szociálliberális irányultságú voltam, és azt gondolom, hogy most is az vagyok, habár nagyon sokan azt mondják, ezt így nem lehet összerakni. Szerintem lehet, sőt ebben még igazán egy egészséges magyar öntudatot is nagyon is jól el lehet helyezni. Nekem tehát nincsen ilyenfajta identitásválságom. Volt egy olyan történelmi pillanat, amikor ezt a három irányzatot sikeresen egy asztalhoz tudtam/tudtuk ültetni, 8-9 különféle tematikus munkacsoportba osztva. Azzal, hogy amikor majd a több hónapos egyeztető munkán, békéltető tárgyalásokon túl leszünk, az utolsó, kilencedik munkacsoport, amely személyi problémákkal foglalkozik, üljön össze, hiszen annak semmi értelme nincs, hogy az emberek egymást piszkálgassák. Először nézzük meg, hogy a legfontosabb kérdésekben - belpolitika, külpolitika, ipar, gazdaságstratégia, mezőgazdaság stb. - ki, mit gondol, és hogy egyáltalán nagyok-e a különbségek a három csapat között, vagy nem. November 3-ára jutottunk el egy olyan nyugvópontra, amikor a legtöbben, a három csoport meghatározó figurái azt mondták, hogy igen, csináljunk egy közös kongresszust, csináljuk meg az egységes Szociáldemokrata Pártot, mert lépéshátrányba kerülünk. Hiszen már lépéshátrányba kerültünk, mert az MSZMP ugye már megtartotta akkorra az ő átalakuló kongresszusát, ami által létrejött az MSZP, és az Internacionálé részéről is ez nagyon sarkalatos 189
