Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Petrasovits Anna
Húsz év után gondolkodók által jöttek létre valamikor, illetve az új gazdasági rend és egyebek kapcsán a szociáldemokraták a nyugati országokban nagyon sokat tettek azért, hogy ezt a liberális tőkeáramlást, munkaerőáramlást, a termékek áramlását (ami egyébként helyes, mert csak így tud működni a tőke és a világgazdaság) valahogy kicsit humanizálni lehessen, szabályok mentén kicsit ésszerűbbé tenni. Sz. L. Zs.: Mikor csatlakozott a szociáldemokratákhoz? P. A.: 1989 januárjában. És minthogy már 1975-ben egy évfolyamdolgozat keretében beleástam magam a svéd szociáldemokráciába, annyit azért tudtam, hogy azokban az országokban, ahol szociáldemokrata kormányok vannak, ők a tőke-munka ellentétét elég jól tudják igazgatni, egyfajta csillapító szerepük van, és úgy gondoltam, most hatalmas változások lesznek, tömeges deklasszá- ció lesz, hiszen most fog végbemenni Magyarországon egyfajta, nem tudom már hányadik eredeti tőkefelhalmozás. Tudtuk tehát, hogy a magyar dolgozó osztályok nagy tömegében lesznek megfosztva a termelési eszközeiktől - vagyis gondolni lehetett arra, hogy társadalmi feszültségek fognak akkumulálódni, és ezeket valahogy tudni kéne politikailag kezelni. Ezt tulajdonképpen nem is gondoltuk rosszul, hiszen 20 év késleltetéssel ugyan, de tényleg látjuk, hogy a nagy elosztórendszerekhez hozzá kellett nyúlni, amikor már nem lehetett finanszírozni ezt a gulyáskapitalizmust, mert bizony rendre társadalmi feszültségek és problémák jönnek. Sz. L. Zs.: Akkor most nézzük meg, hogy milyen irányzatok is voltak, milyenek léteztek ebben a szociáldemokráciában... P. A.: Három nagy irányzat ütközött - ha úgy tetszik - a szociáldemokrata mozgalomban akkor. Az egyik nyilvánvalóan a liberális értelmiségi volt. Elsősorban a városi értelmiségiek közül nagyon sokan gondoltuk úgy, hogy szűk a mozgástér, fulladozunk, oxigénhiányt érzékeltünk, tehát azt gondoltuk, valami olyan rendszerváltás, és azon belül egy ilyen szociális, liberális irányzat lenne a megfelelő, ami bevinné Magyarországot a világgazdaságba, de ugyanakkor a dolgozó, leszakadó tömegekkel együtt kellene ezt a nagy nemzeti feladatot végrehajtani. Aztán voltak a régi, hagyományos szociáldemokrácián szocializálódott idős emberek, őket két csoportba osztanám: akik annak idején, ’48- ban nemet mondtak a kommunista párt és a Szociáldemokrata Párt erőszakos egyesítésére - és ők bizony, a Kádár-rendszerben azért a perifériákon voltak, sőt, megjárták annak idején a börtönök poklát is a másik rész pedig az idős 188
