Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Oplatka András
Húsz év után megegyezés. Másrészt valóban jó személyi kapcsolatokat ápoltak már évek óta a magyar reformkommunista vezetéssel, ezekről a személyes kapcsolatokról általában nem szívesen mondtak volna le, és talán bizonyos joggal lehetett olyan érzésük, hogy itt a semmiből támadt egy új politikai ellenzék, ezeket nem ismerjük, kaotikusnak tűnik a gondolkodásmódjuk.... Hiszen ha valaki másfél esztendővel korábban azt mondta volna a ’90 tavaszán az Antall-kormányba bekerülteknek, hogy másfél esztendő múlva te leszel a miniszterelnök, vagy a külügyminiszter, vagy az oktatásügyi miniszter, az illető a Lipótmezőre gondolt volna... mindez teljesen valószínűtlen volt. Magyarán az egész ellenzék alapjában nem lehetett felkészült, és nem lehetett olyan meggyőző az első hónapokban, mint amikor Bush elnökkel találkoztak már ’89 nyarán. De még Bushnak is az volt a meglátása, hogy azért ez elég zavaros társaság... Sz. L. Zs.: Ugyanakkor ’89 nyarán Magyarországon azért a történések menetét már nagyban az ellenzék határozta meg... O. A,: Nyilvánvalóan, és ez a másik kérdés: az Ellenzéki Kerekasztal. Én azt gondolom, hogy az ország helyzete, a gazdasági, a külpolitikai, az európai helyzet meghatározó volt olyan értelemben, hogy a hatalmon lévőknek nyilvánvalóan bele kellett törődniük abba (jó vagy rossz belátásból), hogy ez a modell így nem folytatható. Sz. L. Zs.: Az ellenzékből aztán meg is alakult az első szabadon választott magyar kormány 1990 májusában. Mi volt a vélemény erről az új kormányról? Említette, hogy nem voltak annyira ismertek a nyugati politikusok számára. De végül is mi volt a vélemény velük kapcsolatban? O. A.: A nyugati politikusok általában realisták. Abban a pillanatban, hogy valami változik, és demokratikus módon változik, demokratikus fedezete van, elfogadják a realitást és folytatják az együttműködést. És első fokon még csak nem is kormányokról beszélnék, és Magyarország esetében például nem az Antall-kormányról, mert annak jó fogadtatása volt a sajtóban és politikai körökben egyaránt, hanem elsősorban éppen arról, hogy nagyon kellemes meglepetés és nagyon kellemes élmény volt, elismeréssel nyugtázta a Nyugat azt, hogy a szabad választások rendben, normális körülmények között zajlottak le, tökéletesen úgy, mint bármelyik más országban. Megcáfolva így azokat a néha mindmáig hallható híreszteléseket, ó, hát ezek az országok, nincs demokratikus múltjuk, ebbe még bele kell szokniuk, ez sokáig fog tartani... Magyarországon 182
