Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bertha Zoltán
Bertha Zoltán új alkotmányt. Mondjuk az MDF-SZDSZ-paktum arra jó lett volna, hogy kétharmados többséggel esetleg egy új, elfogadható alkotmány jöjjön létre. De hát az SZDSZ azonnal a régi címer visszaállítása ellen is elkezdett hadakozni... Akkor már érződött, hogy az SZDSZ minden nemzeti sorsproblémával szemben érzéketlen, sőt ellenséges. Egy nemzeti averzió, egy úgynevezett „nemzetundor” alakult ki ezen az oldalon, és ez szervesen összefonódott, összekapcsolódott az MSZP-s restaurációs kísérletekkel, és akkor minden törvényt, pl. a Zétényi-Takács-törvényt, amely arra vonatkozott volna, hogy az ’56-os sortűzvezénylőket meg lehessen büntetni, illetve a kárpótlási törvényt vagy az egyházi ingatlanok visszajuttatásának törvényét az SZDSZ és az MSZP közösen mind leszavazta. Én ezekre a törvényekre szavaztam, még akkor az SZDSZ-ben voltam rövid ideig, és akkor megvádoltak azzal (Eörsi István a 168 Órában, a rádióban, mindenhol ezt kürtölte), hogy vannak olyan SZDSZ-esek - persze kevesen voltunk akkor még -, akik az egyik törvény kapcsán a Kisgazdapártra szavaznak, a másik törvény kapcsán az MDF-re, a harmadik törvény kapcsán pedig a kereszténydemokrata pártra. Azt nem vették éppen észre, hogy így többféle pártnak a javaslatára szavazunk, és így éppen nem pártalapon, hanem eszmei alapon szavazunk a rendszerváltó törvényekre... Akkor én ezt átlátva, néhány hónap múlva, már az első év során ki is léptem az SZDSZ-ből, és független képviselőként aztán már szabadon válogathattam meg, melyik törvényt szavazom meg, és melyiket nem. Volt SZDSZ-esek persze megvádoltak azzal, hogy én már az SZDSZ-ben is egyféle mini-MDF-et képviseltem másokkal együtt, merthogy én a liberalizmust nemzeti szabadelvüségnek gondoltam, másfelől pedig az MDF-et sem tartottam valamiféle új neokonzervatív vagy szélsőjobboldali társulásnak... Ám a kettő között akkor ez a szerves összeköttetés nem valósulhatott meg, annak ellenére, hogy paktumban álltak egymással. Ezt én úgy értelmezem, hogy az SZDSZ volt az erősebb, az SZDSZ gyűrte le az MDF-et, és ’94-ben fényesen igazolódott, hogy a nemzeti kormányerőket szinte annullálták és megsemmisítették, úgyhogy a paktum ezért volt hibás. Mert voltaképpen a nemzeti érdekeket áldozta fel. Sz, L. Zs.: 1994-ben ez már manifesztálódott is abban, hogy bár nem lett volna rá szükség, de koalícióra lépett az MSZP-vel az SZDSZ. Ön hogy látja: hogyan tudott idáig jutni az SZDSZ, a „rendszerváltó párt” néhány év alatt? B. Z.: Azt nem tudhatjuk, ez előzetes stratégia volt-e vagy a parlamenti helyzetet kihasználó taktika... Vagy „csupán” az, hogy szabadon kiáramolhatott 17
