Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bertha Zoltán
_ Húsz év után azokból a körökből az a fajta antinacionalizmus, amely valószínűleg már hamarább is megvolt, és ez vezetett-e odáig hogy mindenféle demográfiai nemzettudati létproblémával szemben olyan vehemensen léptek fel... Ez a fajta „nemzetaverzió” 2004-ig folytatódva beletorkollott 2004 szégyenletes fekete adventjébe. Tehát, hogy az előző 40 év antinacionalizmusa miképpen, milyen szervességgel folytatódott az SZDSZ és a kommunista utópárt, az MSZP antinacionalizmusában, hogy ennek érzelmi-ideológiai érdekszövetség volt-e az alapja, vagy akár maffia-taktikai okai voltak, azt én egészen pontosan nyilvánvalóan nem tudhatom, hiszen én akkor már nem tartoztam az SZDSZ-nek nemhogy belső, hanem a külső köreibe sem. Én akkor már annyira eltávolodtam attól a szemlélettől, hogy például amikor az egyik parlamenti felszólalásomban az 1980-ban megszüntetett hegyközi bodrogközi kisvasút ügyében interpelláltam, és feltettem azt a kérdést, hogy az új demokratikus független magyar kormány kívánja-e helyreállítani azt a rombolást amit a kommunisták végeztek ’80-ban, az SZDSZ-ben úgy fenyítettek meg, hogy ilyen kérdést én ne tegyek fel, és hogy én ne szidjam a kommunistákat, mert nekünk a mostani kormányt kell támadnunk és szidnunk, és már nem aktuális a kommunista rendszer bűneinek emlegetése. Ez 1990-ben hangzott el! Már nem aktuális az, amitől 40 éven keresztül szenvedtünk és aminek a kártételeit szerettük volna enyhíteni... Ez annyira elidegenített - akkorra már természetesen ideológiailag és politikailag is - az SZDSZ-től, hogy kiléptem. Az is világossá vált előttem, hogy a kommunizmus minden szomszédos országban nacionál-kommunizmusnak volt minősíthető, hiszen demográfiailag a románság, a szlovákság és a többiek tudatilag nem veszítették el sem nemzeti önérzetüket, sem nemzeti hovatartozás-tudatukat, sem identitásukat, és csak a magyarországi kommunizmus volt valóban úgy internacionális vagy internacionalista, hogy az antinacionalizmust jelentett, illetve nemzetellenességet. Nos, ez a fajta nemzetellenesség folytatódott töretlenül ’90 után is, és ennek az ideológiai bázisa volt az SZDSZ által pártolt médiaértelmiség és holdudvar, no meg azok a gazdasági körök és pénzhatalmak, pénzoligarchiák, az a fajta kleptokrácia, amely a kommunista nemzetellenes önkényuralmi autokráciából alakult át kleptokráciává, és valóban az utóbbi 20 évben loptak sokkal többet, mint valaha is a magyar történelemben... Ha az SZDSZ ezt az irányvonalat támogatta, akkor ez már nyílt hadüzenet a nemzet ellen. Mert a magyarság azóta is folyamatosan fogy, demográfiai zsugorodást szenved el, a szegényedés, valamint a társadalmi igazságtalanság nő. Nemzeti igazságtalanság, hogy a Benes-dekrétumokat meg lehet erősíteni, hogy a határon túli magyarság nem 18
