Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Oplatka András
Húsz év után értelmiségiek esetében, nagyon könnyen befogadja. És hogy hogyan lesz az ember újságíró? A válasz rendszerint az, hogy valamilyen szerencsés vagy szerencsétlen fordulat révén. Ebben semmi különös történet nincs: amikor a Neue Zürcherhez kerültem ’68-ban, akkor végeztem az egyetemen, és az egyetlen kérdés az volt, hogy svájci állampolgár vagyok-e már? Akkor még éppen nem voltam, és azt mondták, ez lenne a dolognak az egyik feltétele, mivel az újság nagyon ügyel arra, hogy semleges országból jövő állampolgárok írják a lapot. Sz. L. Zs.: Melyik rovatban dolgozott a Neue Zürcher Zeitungnál? O. A.: Majdnem mindig a külpolitikaiban. 35 évet töltöttem a lapnál. Húsz évet voltam tudósító Stockholmban, Párizsban, Moszkvában, végül érdekes módon itt, Budapesten, és egyetlen egyszer, főszerkesztőm heves rábeszélésére szakítottuk meg: Stockholm és Párizs között három évet eltöltöttem a kulturális rovatnál, aztán onnan gyorsan elmenekültem. Sz. L. Zs.: Ön kívülről és belülről is megfigyelte a magyar rendszerváltás történetét, illetve időszakát. Mennyiben volt ez előny, és mennyiben volt ez hátrány az ön számára? O. A.: Azt hiszem, inkább csak előny volt. Nem éreztem hátrányát. Nyilván a nyelvi nehézségek hiánya, nyilván az, hogy nagyon sok mindenkit ismertem és egyre több embert ismertem ebben az országban, mindez előny volt. Végül is azt kell mondani, hogy a hetvenes évek végétől kezdve elég rendszeresen jártam az országba magánemberként, jó részben azonban újságíróként is, és a hetvenes évek végétől volt egy olyan érzésem, hogy ebben az országban valami elkezdődött, egy folyamat megindult, amit elsősorban gazdasági, társadalmi folyamatként érzékeltem, de amely idővel a politikára is hatott. Az volt a nagyon erős meggyőződésem, hogy az ország útja az úgynevezett szovjet szocialista blokkból kifelé vezet. És hogy egy folyamatnak vagyunk tanúi, és egyszer majd eljön a nap, amikor a párt már nem fog tudni többé ellenőrizni. Sz. L. Zs.: Ezt Ön már a hetvenes években érzékelte? O. A.: Ezt roppant könnyű lenne utólag így állítani, és sokan állítják, hogy ők már előre látták, össze fog omlani a Szovjetunió stb., csak nem írták le, az a baj. Én sem írtam le, de van egy súlyos tanúm itt, Budapesten, egy valahai osztálytársam, már csak azért is súlyos tanú, mert egykor magyar ifjúsági cselgáncsbajnok volt nehézsúlyban. A nyolcvanas évek elején egyszer Párizsban együtt ebédeltünk, és én azt mondtam, te, Bálint, ez az ország idővel ki 174
